Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

R. VÁRKONYI ÁGNES: Ellátás és társadalom. Végvári élelmezés a 16-17. századi Magyarországon

külözhetetlen. Ennek különböző változatai alakultak ki. Elképzelések születtek a katonaságtól független, a civil uradalmakat ösztönző módszerekről. Sok példa van rá, hogy a várkerületi parancsnokok, vagy a várkapitányok veszik igénybe a helyi gazdasági forrásokat, s ebből fedezik az elmaradt zsoldot, élelmet, esetleg saját elmaradt fizetésüket is. Végigkísérhető azonban a magyar és császári várőrségek körében egyaránt, hogy a katona közösségek maguk gazdálkodnak, élnek a mészárszéktartás, bormérés jogával, vámmentesen kereskednek, malmot tartanak. A védelmet ellátó hadinép eltartásának legszembetűnőbb változata a saját földjén gazdálkodó parasztkatonaság volt.

Ma még nem tudjuk pontosan, hogy a várkatonaság önellátása tájilag és időben hogyan alakult. Mennyiben mentesítette a központi kormány szervek költségvetését. Bizonyos, hogy a 17. század közepétől, amikor a Királyi Magyarország több várába a Haditanács császári őrségeket helyezett, (1649, 1658, 1659, 1660, 1665) az ellátás újabb súlyos nehézségekkel járt és elégtelensége nagy feszültségeket okozott.

Az önmagát kereskedési kiváltsággal eltartó vitézlő rend, s a várak körül szabad földdel, réttel, kerttel rendelkező végvári, különben hivatásos katonaréteg, vagy szabad földön élő parasztkatonaság viszonyait Benczédi László, N. Kiss István, Rácz István és mások bőségesen feltárták és a gazdag forrás anyaggal együtt több tisztázatlan kérdést is átadtak a következő generációnak.36 Az önellátásos rendszer kialakulásához több tényező vezetett. A török területről elmenekülteket a hivatásos végvári katonaság nem tudta mind befogadni, általános volt a munkaerőhiány, a parasztságnak a korábbihoz képest több szolgáltatást kellett ellátnia, az államhatalom egyik pólusa sem tudta kiegyensúlyozottan fedezni a hivatásos katonaság rendszeres fizetését és élelmezését, a hadrafogható katonaság iránt pedig egész Európában, de különösen Közép-Európa keleti térségein megnőtt a kereslet. Mindehhez járult a 17. század elejétől az intézményesen biztosított hajdúszabadság, a harmincéves háború, a felugrott állami kiadások, majd 1650 után újabb nagy területek elvesztése. Okozatok és következmények kölcsönhatása hozta úgy, hogy kialakultak az önellátó katonarétegek különböző cso36 Benczédi László: Bányavidéki várőrségek folyamodványai Esterházy Pálhoz. In: Történelmi Szemle, 1961, 168-171. - Benczédi László: Végváriak életviszonyai a XVII. században. In: Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században. 1983. 101-111. - Szánló Imre: A „vitézlő rend” megélhetésének anyagi forrásai Zala megyében a 17. században. In: Végvárak és régiók 1993, 145-160. - N. Kiss István: Nemes katonák és katonaparasztok a Zrínyiek Muraközi uradalmában, 1638-1721. In: Hadtörténelmi Közlemények, 1983, 339-354. - N. Kiss István: Die Murinsel- Domäne (1672-1720). Monumenta Zrinyiana Pars oeconomicaT. II. Insula Muraköz. Bp., 1991. - Tóth István György: A körmendi uradalom társadalma a XVII. században. In: Agrártörténeti Szemle, 1983, 333-345.

25