Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
SARUSI KISS BÉLA: A murányi vár élelemellátása a 16. század második felében
A katonák mellett élő nők eltartásának problémája ismert volt a korabeli zsoldos seregeknél.60 A mezei hadseregekkel vonuló igen népes kísérő személyzet fontos szerepet játszott a sereg ellátásában, a sebesült katonák gondozásában. Ezeket a markotányosnőket egyes katonai szakmunkákban a sereg elválaszthatatlan részének tekintették, és ezért inkább integrálásukat javasolták: meghatározták, hogy egy zászlóalj mellett hányán szolgáljanak, mekkora legyen ellátmányuk.61 A német zsoldos életből hozott példák alkalmasak a murányi helyzet megértésére is. Bár a Murányban élő asszonyok nem mezei sereg mellett teljesítettek szolgálatot, feladatuk itt is hasonló lehetett. Azt is tudjuk, hogy a vizsgálóbiztosokkal szemben, a központi hatóságok számoltak ezzel a helyzettel. Dominies kaptányi utasításábam ugyanis előírták, hogy ugyan nem szabad a katonáknak megengedni, hogy szolgálólányokat tartsanak, de ha mégis valamelyikük ezt tenné, akkor nőül kell vennie őt.62 Philipp von Kleve azt ajánlotta, hogy már a katonák toborzásánál ügyeljenek arra, hogy csak olyanok kerüljenek a csapatba, akik házasok.63 Akik kurvákat akarnának hozni magukkal, azokat egyáltalán ne szerződtessék. A helyzet tehát egyértelmű: ha már nem megoldható, hogy a zsoldos létformából kizárják a nőket, akkor legalább az erkölcsöket igyekezzenek megóvni. Az élelmiszerfejadagok tehát ezért sem tekinthetők magasnak. Az 1552. szeptember 19-től 1554. június 21-ig számított 21 hónap elszámolásából az árszabást megállapító személyeknek feltűnt, hogy a murányi katonáknak az elszámolt (a limitált árú és mennyiségű) élelmen felül, még 590,6 mft értékben osztottak ki élelmet, amelyet azonban azidáig sem pénzzel, sem szolgálattal nem egyenlítettek ki. Hasonló módon halmozódhatott fel az az összeg is, amelyet 1571-ben és 1572-ben írtak jóvá a vár számadásában az előző évek hátralékaként. A limitált mennyiségen felüli fogyasztás megértéséhez tehát hozzátartozik az is, hogy jelentős számú nem szorosan katonai feladatot ellátó személyt is kellett élelmezni Murányban. A kenyér árszabásából az tűnik ki, hogy a limitált mennyiség szétosztásából (egy korecből előállított 32-33 kenyér) 32-32 dénár bevétele volt a várnak. Ha ezen felül kenyeret értékesítettek, akkor egy korecből 50, 80 vagy 100 dénár bevétele is származott a várnak. A marhahús árszabása 1574-ben megváltozott, ezt követően egy font marhahúst szeptember 29-től április 24-ig (Szent Mihálytól Szent Györgyig), 208 napon keresztül 2 dénárért, azt követően 157 napig 1,5 dénárért mértek.64 A 60 Bauman, Reinhard: Landsknechte. Ihre Geschichte und Kultur vom späten Mittelalter bis zum Dreißigjährigen Krieg. München, 1994. 61 Bauman, 1994. 154—156 62 MOL E 136 5. köt. 20.r. „Der haublman solle nit gedulden das die Knecht offen ledig diener- in halten, sonder welche deren nit geratten, sollen Ehewerber haben.” 63 Lásd .Bauman, 1994. 156. 64 MOL MKA E 554 Városi és Kamarai iratok. Fol. Lat. 1274. Bées, 1574. augusztus 21. 258
