Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
SARUSI KISS BÉLA: A murányi vár élelemellátása a 16. század második felében
ne.53 A marhahús mennyisége és ára ugyanannyi volt mint Murányban. Érdekes módon a sárosi pék, a sörfőző és a mészáros, valamint segédeik alacsonyabb bért is kaptak, mint murányi társaik.54 Az 1558 februárjában a várban vizsgálódó biztosok az érvényben lévő murányi árszabásról elmarasztalólag nyilatkoztak.55 Véleményük szerint az egy korecből előállított kenyéren a várnak 87 dénár kára származott, nem számítva a pékek fizetését, a só és a tűzifa árát. A biztosok a kenyérre új árszabást állapítottak meg: ezt követően két font súlyú kenyérért kellett egy dénárt fizetni. Az új árszabás szerint így egy korec búzából 60 darab kenyeret készítettek, ami egy kenyérben 0,66 kg lisztet jelent. A biztosok erről az árról megjegyezték, hogy bár ez is ráfizetéses, mégsem tudják azt jobban emelni, mivel a korábbi biztosok, akik az addig érvényes árszabást meghatározták, olyan alacsony árat állapították meg, amelyen nem lehetett a jelenlegi mértéknél többet emelni, mert a katonák így is erősen méltatlankodtak. Az 1554 utáni árszabást meghatározó személyek, illetve 1558-ban a várban járó biztosok megállapításai, miszerint a szabott árú élelem szétosztásából „őfelségének kára származik” nem teljesen igaz, mivel az árszabást „piaci” szemmel nézték, holott tudjuk, hogy a búzáért és a sóért ritkán kellett fizetniük, tűzifáért pedig soha nem adtak pénzt. A biztosok változtatásai elégedetlenséget váltottak ki, ugyanis 1561-ben a murányi katonák panasza szerint nem kaptak elég élelmet: naponta 1 font húst, 1,5 magyar dénár értékben, 2 pint sört 2 magyar dénárért, (darmit wir schwerlich mögen außkommen), a bor, amelyet a tizedből kaptak kéthetente, alig elég.56 1564-ben elégetlenkednek,57 ugyanis nem változott az élelem mennyisége. Panaszuk jogosnak látszik, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy sok asszony és gyerek (a katonák létszámának kétszerese) tartózkodott a várban, akiket nekik kellett eltartaniuk. Először 1551-ben említi az Udvari Kamara a Pozsonyi Kamarának küldött utasításában, hogy több mint 200 embert kell ellátni a várban.58 A várat vizsgáló biztosok 1558-ban, azt javasolták, hogy mivel ezek élelemellátása nehezen megoldható, - a katonákkal együtt - el kell őket távolítani.59 53 .....séd unum pro valore (ti. a pint) rarissime tarnen minoris quod octo denariis pinta una, q uandoque etiam decern, prout eorum pretium est.” MOL MKA E 554 Fol. Lat 1274. é.n. (1554. június 21 után.) 54 MOL MKA E 554 Városi és Kamarai iratok. Föl. Lat. 1274. é.n. (1554. június 21 után.) 55 Illéssy, i. m. 234. o. 56 ÖStA KA AFAKarton 14. 1561. 1561/11/2 s. d. [külzeten: 1561. nov. 20] Andreas Kielmann, Paul de Borgia, Cristoff Ganabitzer jelentése Miksa cseh királynak a bányavidéki végek (Perckhstettische Gräniczen) katonaságának zsoldfizetéséről. 57 MOL MKA E 156 U. et C. Fasc. 24. No. 75. 58 ÖStA HKA GB Ung. Bd. 387. föl. 204. 59 Illéssy, i. m. 233. o. 257
