Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

R. VÁRKONYI ÁGNES: Ellátás és társadalom. Végvári élelmezés a 16-17. századi Magyarországon

útravalóul adtak neki 20 imperiális tallért és kitaszították a várból. Valóban tűrhetetlen állapot, ha egy időben az ellenség és az éhség, a szomjúság és a ruhátlanság ellen is küzdeni kell. Miképp legyen bátorsága a harcra a katonának olyan följebbvaló parancsnoksága alatt akiről látja, hogy míg ő ínséget szenved, az a közös zsoldból dőzsöl és pompálkodik. ? És miképp lehet rendet tartani ilyen katonák közt, akik éhségükben rablásra és tolvajlásra kényszerülnek

... ”35 A szöveg rendkívül tanulságos. Leírja a katonáit megkárosító parancsnok szimbolikus büntetését: a hátára kötött véka zsák liszttel - tehát a katonáktól eltulajdonított élelem adaggal - kilökték a várból. Civil személy diagnózisa. Tanúsítja, hogy a segesvári humanista jegyző is pontosan látta: a katonaság ellátása a kor egyik legégetőbb kérdése.

Az önellátás változatai

Amint a végvárrendszer másfél évszázadon át sokat változott, az ellátás szervezete, megoldási eljárása ugyancsak állandóan módosult. Kialakultak ugyan az élelmezés normái, de érvényesítésük sok mindentől függött. Befolyásolta az államkincstár helyzete, a helyi adottság, az időjárás, az utak, a kapitányok, az élelmezési tisztek eljárása és egy sereg más körülmény. Bloquad, vagy ostrom alatt a vár sorsa majdnem az élelemkészleten, az élelemforrások megtartásán áll vagy bukik. Előfordul azonban, hogy a feladott várban még többheti élelmet találtak a győztesek. Meghatározzák a várőrség ellátását az országos, sőt a tágasabb régió társadalmi viszonyai, az államgazdaság, a pénzügy, és mint látni fogjuk a gazdasági elméletek is.

A védelmi rendszer lényegéből következően nem lehetett statikus képződmény. Megterheltsége, mozgástere Mohácstól Buda visszavívásáig másfél évszázadon át állandóan változott, bár a folyamatos tényezők is kimutathatók. A végvárrendszer ellátását rendkívüli mértékben befolyásolták a korszak nagy háborúi. Nem mindegy, hogy az adott terület és szállítási képesség (kapacitás) egy-egy várat, esetleg várkerület látott el, vagy 60-100 ezer főnyi hadsereg követelte, hogy kiszolgálja. Felhasználhatta minden jövedelmét, vagy azt az ellenséges haderő, a török is igénybe vette, esetleg, közvetve a nyugati hadszíntereken harcoló császári csapategységekhez is eljutott.

Nemcsak fogyasztó, hanem gazdálkodó központ lévén a vár gazdálkodásának eredményei ingadoztak, s változott, hogy jövedelmeiből mennyit, hogyan használhat fel közvetlenül. Azzal kezdetektől fogva tisztában voltak a központi kormányzat és a magyar intézmények vezetői, hogy a helyi ellátás nél35 Kraus, Georg: Erdélyi Krónika 1608-1665. Vogel Sándor fordításában, bevezetéssel és jegyzetekkel. Bp., 1994, 583.

24