Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
BORBÁS EMESE: A szatmári vár 17. század eleji gazdálkodása a provisori missilesek alapján
Az ottani harmincados, Fisser György is elégedetlen a befolyó összeggel, s ennek legfőbb okát hamarosan fel is tárja: a hivatal filiáját (Zopr) egyszerűen kikerülik. A nagyobb jövedelem érdekében új filiális létesítésére lenne szükség, méghozzá Prépostváry Zsigmond Sándorfalu nevű birtokán. Az árusok és a kereskedő emberek nagy része akár Erdélyből, akár Bécsből jön, itt megy keresztül, s a falu régebben egyébként is Szatmárhoz tartozott. Amikor Fisser elvállalta az udvarbíróságot, korábbi hivatalát, a szatmári harmincadot Keczely Miklós vette át. Tisztában volt tehát az innen származó jövedelemmel, de a rendszeresen onnan várt 200 Ft-ért nagyon sok kérvényt kellett beadnia. A szőlősi harmincad hivatal hatékonyabban működött, mivel a só szállítása ezen az útvonalon folyt. Az innen származó pénzt legtöbbször a gyalogok fizetésére fordították a provisorok. A kapitány a károlyi harmincados tevékenységével volt a legelégedetlenebb. Dóczy főkapitány számára is kellett volna pénzt adnia, valószínűleg ez az oka, hogy Dóczy sokat panaszkodott rá. Szerinte hónapokig elhanyagolja hivatalát, bujdosik a számonkérők elől, de anélkül is rossz ember. Taxa: A két mezőváros, Szatmár és Németi adója is legtöbbször a vár szükségleteire volt rendelve, de a taxa befizetése körül kibontakozó ellentétek rendszeressé váltak. Hiába a 400 forint átutalására felszólító kamarai irat, a pénz nehezen érkezett. Dica: A vár gazdálkodásához három vármegye, Bereg, Szatmár és Ugoc- sa dicája is hozzájárult. Az udvarbírók igyekeztek minden szóba jöhető pénzforrást felkutatnia, de jövedelemhez így is igen ritka esetben jutottak. Fissernek például ugyan tudomására jutott, hogy a beregi dicatornál (Guthy Péternél) még Bocskai fejedelem idejéből 900 Ft restancia maradt, de behajtani mégsem tudta. 1611-ben a hajdúk pusztítása miatt nem tudták szedni e jövedelmet, pedig azt a lovasok számára rendelték. A vármegye adójának behajtása valóban nem rótt egyszerű feladatot a dicátorra, 1612-ben Orozy Tamás nem is vállalta e feladatot, így a szolgabírák segítségét kellett igénybe venni. Szatmárban a kamara kérésére 1619-ben volt összeírás. Ezt az akkori dicátor, Farkas István 3 hónap alatt végezte el, s 555 portát számolt ösz- sze. Egyéb: Az udvarbírók egyéb jövedelemforrások felhasználásában is élen jártak. Debreceni Tamás 1610 tavaszán a várban történő mészárszék felállításához - olcsó lévén a marha - a kamara hozzájárulását kérte. Kiadások Katonaság: Az 1607-es bécsi Haditanácsi kimutatás szerint Szatmárban 100 magyar lovas mellett 40 gyalog, 29 tüzér és 370 német szolgált. Benda Kálmán azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a zsoldszükséglet céljából ké231
