Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

PÁLFFY GÉZA: A törökellenes határvédelmi rendszer fenntartásának költségei a 16. század második felében

ügyi segélyeire. E területek biztonságát és az oszmánoknak az osztrák határok előtt történő feltartóztatását viszont nem garantálhatta más, mint az ütközőzónává vált Magyarország. Az új törökellenes határvédelmi rendszer ennek a kölcsönös egymásrautaltságnak és hosszú együttműködésnek az eredményeként jött a 16. század második felére létre.

A határvédelem hatalmas éves költségeinek előteremtése azonban nemcsak a Magyar Királyság, hanem ínég az egész Duna-menti monarchia számára is óriási nehézséget jelentett, hiszen ez időben az utóbbi összbevételei is csak alig több mint 2 millió r.f. körül mozogtak. Mivel minden egyes krajcárra nagy szükség volt, az új, egységes jellegű pénzügyigazgatás kiépítése a birodalom minden egyes országában és tartományában elengedhetetlen feladattá vált. Magyarország ennek az új pénzügyigazgatási rendszernek és szervezetnek lett - speciális helyzetének és még mindig tekintélyes jövedelmeinek köszönhetően — meghatározó része. Miután azonban az egyéb jelentős kiadások (mindenekelőtt az udvartartás, a központi hivatalok, a diplomácia stb.) költségeinek levonása után a birodalom bevételei nem lehettek elégségesek a határvédelem ellátására, a katonai-stratégiai döntéseket gyakran kellett a finanszírozás lehetőségeihez igazítani, sőt azoknak alávetni. Az zsoldfizetés rendszere ugyanakkor még a határvédelem szervezetére is hatást gyákorolt, ami jól megmutatkozott annak kettős jellegében, nevezetesen a végvidéki és kerületi főkapitányságok (

Grenz- und Kreisgeneralate) kialakulásában, noha mindennek hátterében valójában inkább politikai-rendi érdekek álltak.

Mindezek ismeretében túlzás nélkül állítható, hogy a magyarországi határ- védelmi rendszer fenntartásának költségei számottevő mértékben járultak hozzá ahhoz, hogy a császári kincstár a század utolsó harmadára katasztrofális, sőt néha már-már csődközeli helyzetbe jutott. Az 1580 körül már a 10 millió rajnai forintot is meghaladó államadósságok ellenére a monarchia mégis túlélte a válságos helyzetet. Ebben jelentős szerepet játszott az 1576 és 1606 között ténylegesen mintegy 18 700 000 forintnyi összegben befolyt birodalmi segély,84 valamint a Spanyolországból és a Pápaságból érkező anyagi támogatás, különösen a tizenöt éves háború (1591/93-1606) idején,85 de egyúttal a megoldhatatlan pénzügyi nehézségek miatt gyakran „se pénzhez, se posztó84 tV. Schulze: Reich und Türkengefahr i. m. passim; Nő.: Die Erträge der Reichssteuern zwischen 1576 und 1606. In: Jahrbuch für die Geschichte Mittel- und Ostdeutschlands 27 ( 1978) 169-185., M. Lanzitmer x. m. 464-473., vő. még A. Pausch i. m. 30.

85 A tekintélyes irodalomból lásd például Jan Paul Niederkorn: Spanische Subsidien für den Türkenkrieg, die Markgrafschaft Finale und der Sturz eines Ministers am Hof König Philipps 111. Römische Historische Mitteilungen 36 (1994) 143-152.; Karlo Horvat: Vojne ekspedici- je Klementa VIII. u Ugarsku i Hrvatsku. Zagreb, 1910. és Florio Banfi: Gianfrancesco Aldobrandini magyarországi hadivállalatai. HK 40 (1939) 1-33. és 213-228. Szeretnénk felhívni a figyelmet ugyanakkor arra, hogy a Pápaság az 1580-as években jelentős összegekkel,

214