Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

PÁLFFY GÉZA: A törökellenes határvédelmi rendszer fenntartásának költségei a 16. század második felében

lamint a határvédelem finanszírozásának tehát ennek az új szituációnak megfelelően kellett kiépülnie. Ferdinánd király közigazgatási reformjainak egyik fő célja éppen ezért az volt, hogy az egymásra utalt, de rendkívül eltérő fejlettségű és igazgatású osztrák, cseh-morva és magyar területeken egységes pénzügyigazgatást vezessen be. Magyarország még megfogyatkozott állapotában is tekintélyes említett jövedelmeivel ennek az újjászervezett gazdasági és pénzügyigazgatási rendszernek lett meghatározó része.

A végvárak ellátása területén ez elsősorban azt jelentette, hogy olyan finanszírozási gyakorlatot kellett kialakítani, amely a végváriak zsoldját és az egyéb hadikiadásokat - a bemutatott nehézségek ellenére is - minél gyorsabban és hatékonyabban biztosíthatta. Mivel minden egyes forintra elengedhetetlen szükség volt, az Udvari Kamarában hamar belátták, hogy legjobb, ha a Magyarországgal szomszédos és egyre komolyabb veszélybe kerülő osztrák tartományokat közvetlenül vonják be a határvédelem finanszírozásába; még akkor is, ha ez bizonyos mértékben a pénzügy központosításának hátrányára válhat. Az új ellátási rendszer kialakításához kiváló, bár továbbfejlesztendő példaként szolgált, hogy II. Lajos magyar király szorgalmazására Krajna, Ka- rintia és Stájerország saját biztonsága érdekében már a mohácsi csatát megelőzően, nevezetesen 1522-től mind csapatokkal, mind pénzügyi segítséggel részt vállalt a horvát végek védelmében.47 Erre a támogatásra a déli végeken az oszmánok újabb előrenyomulása (főként Jajca és Szlavónia keleti felének megszállása) miatt az 1530-1540-es évektől még nagyobb szükség volt. Hamarosan azonban Magyarország Duna-menti területein sem alakult a helyzet másként. Buda 1541., majd Esztergom, Székesfehérvár és Pécs 1543. évi megszállását követően immáron Alsó-Ausztria és Bécs is közvetlen veszélybe került.

Az egyetlen lehetséges megoldást ezért az jelentette, hogy a Magyarországgal határos osztrák tartományok a korábbi alkalmi támogatás helyett az 1540- es évektől már évente rendszeresen megszavazott segélyekkel vállaltak szerepet a védelmüket biztosító határövezetek, az említett végvidéki főkapitányságok finanszírozásában. Ez utóbbiak kiépülése és egységes védelmi zónákká válása viszont éppen a külföldi segélyeknek köszönhetően gyorsult fel. A finanszírozás gyakorlatának lényege tehát a következő volt: minden szomszédos tartomány feladata abban állt, hogy eltartsa a hozzá tartozó magyaror47 Thallóczy Lajos-Hoclinka Antal: Magyarország melléktartományainak oklevéltára (Codex Diplomaticus Partium Regno Hungáriáé Adnexarum) I. köt. A horvát véghelyek oklevéltára. 1490-1527. Bp., 1903. (= Monumenta Hungáriáé Historica I. Diplomataria XXXI.) passim és Gunther El rich] Rothenberg: The Origins of the Austrian Military Frontier in Croatia and the Alleged Treaty of 22 December 1522. In: Slavonic and East European Review 38 (1960) 493^198.

203