Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
PÁLFFY GÉZA: A törökellenes határvédelmi rendszer fenntartásának költségei a 16. század második felében
hadikiadásokat már csak 196 000 forintban (Haditanács: 15 000 r.f., várszemlék és mustrák: 5000, bécsi arzenál: 5000, hadiposta: 10 000, kémpénz: 4000, erődítési pénz: 10 000, tüzérség: 8000, török adó és követségi költségek: 130 000, s végül a bécsi helyőrség fizetése: 9000) határozta meg. Az esztendő tavaszán a stájerországi Bruck an der Murban összegyűlt stájer, krajnai és karintiai rendek követei ugyanekkor horvát és szlavón végek egyéb katonai kiadásaira 235 851 rajnai forintot ajánlottak meg. Ebből 135 400 r.f. jutott várerődítésekre, 50 000 r.f. hadianyag-ellátásra, 25 000 r.f. élelmezésre, végül 25 451 r.f. az újonnan felállított Belső-ausztriai Haditanács személyi és egyéb költségeire.30 Mindez azt jelentette, hogy a 16. század második felében az Adriai-tengertől az erdélyi határig húzódó magyar-horvát határvédelmi rendszer egyéb kiadásait még az anyagi nehézségeket szem előtt tartó becslések is évente mintegy 4-500 000 r.f.-ra tették - miközben az élelemre vonatkozó kiadásokkal és a tetemes zsoldhátralékok törlesztésével még nem is mindig számoltak. Hogy ez az összeg inkább a szükségesnek ítélt egyéb hadikiadások alsó határához állt közel, azt még két 1607. évi tervezet is megerősíti. Az egyik csupán a Drávától északra fekvő magyar végekre kerekítve 355 000, a másik pedig mintegy 402 000 r.f.-ot tartott szükségesnek.31 A fentiek röviden összefoglalva megállapítható, hogy az 1570-es évek közepétől a tizenöt éves háború kirobbanásáig évente mindösszesen mintegy 1,7-2 100 000 r.f.-ra lett volna szükség a magyar-horvát határvédelmi rendszer összköltségeinek, azaz az előírt zsoldnak (1,3-1 600 000) és a különféle egyéb kiadásoknak (4-500 000) a fedezésére. Ez esetben a feltételes módot nem véletlenül használtuk. A tervezett, szükségesnek vélt hadikiadások és a tényleges bevételek, azaz a tervek és a valóság között ugyanis jelentős különbség volt. 5. A hadikiadások és az állami bevételek arányáról A magyar rendek reálisabban gondolkodó vezetői a frontvonalon szerzett tapasztalataik alapján már az új védelmi rendszer születésének első korszakában (1526-1556) hamar arra a felismerésre jutottak, hogy Magyarország védelme az oszmánokkal szemben a Magyar Királyság jövedelmeiből egyedül nem lehetséges. Ezt az egyre erősödő véleményt 1539 nyarán Nádasdy Tamás horvát-szlavón bán Ferdinánd királyhoz intézett levelében az alábbi szavakkal 30 K. Kaser i. m. 106. 31 1 ) KA Wien, AFA 1607/13/1 ad 1 f. és Benda Kálmán: A magyarországi végvári vonal fenntartásának költségei a XVII. század elején. In: Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok). Szerk.: Bodó Sándor-Szabó Jolán. Eger, 1983. (= Studia Agriensia 3.) 50-54. és 2) HHStA Wien, Hungarica AA, Fasz. 153., Konv. C., föl. 46-49. 197
