Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

PÁLFFY GÉZA: A törökellenes határvédelmi rendszer fenntartásának költségei a 16. század második felében

foglalta frappánsan össze: „ha Szent séges Felségtek valahonnan más országaiból nem gondoskodik ezen országról, akkor bizonyosan bekövetkezik, hogy ezen ország elvesztése miatt Szentséges Felségtek más országai is elvesznek. ”32 Sőt 1547-ben a magyar rendek - az előző két évtized keserű tapasztalatai alapján - már külön országgyűlési törvénycikket alkottak arról, hogy a végvárak fenntartására „szükség van a Szent Császári és Királyi Felségek [azaz V Károly császár és I. Ferdinánd király], meg a birodalmi fejedelmek pénzbeli és katonai segélyére, mert mindezekre a magyar hadiadó egymagában semmi szín alatt sem lesz elégséges. ”33 Ráadásul - miként a 2. táblázat jól szemlélteti - a zsoldköltségek éppen a következő évtizedekben emelkedtek ugrásszerűen. Kétségtelen ugyanakkor az is, hogy a polgárháborús időszakot és az oszmánokkal kötött drinápolyi békét (1568) követő nyugalmasabb és gazdasági fellendülést hozó periódusban34 a bevételek biztosan növekedtek; ezek tényleges változásáról azonban sajnos nem rendelkezünk pontos adatokkal.

A magyar rendek felismerése tökéletes volt. A Magyar Királyság bevételei a legújabban feltárt adatok szerint az 1570-es évek közepén nem csekély összegre, kb. 770-850 000 rajnai forintra rúghattak. Sőt ez az összeg egy-egy kedvezőbb esztendőben - bizonyos külön kezelt bevételekkel (nagyobb váruradalmakért fizetett zálogösszegek, illetve felvett hitelek törlesztésére részletekben kiutalt harmincad-jövedelmek) együtt - akár a 900 000 forintot is elérhették. Ennek az összegnek - az e jövedelmeket kezelő (Magyar, Szepesi és Alsó-ausztriai) kamarák töredékesen fennmaradt számadásai szerint - (a hitelek közvetlenül kiutalt törtélesztését természetesen nem számítva) mintegy felét (kb. 385-425 000 r.f.) költötték hadikiadásokra.35 Ha az idővel ugyan bizonyosan változó két, biztosan rendelkezésre álló alacsonyabb összeget (770 000, ill. 385 000 r.f.) összehasonlítjuk a fentiekben részletezett zsoldösszegekkel és az egyéb hadikiadásokkal, az eredmény önmagáért beszél. A 3. táblázat adatai szerint ugyanis, ha az 1570-1580-as években Magyarország minden jövedelmét kizárólag a végvári katonaság zsoldjára költötték volna, akkor is pusztán 45-55 %-ára lett volna elegendő. A magyarországi jövedelmekből származó tényleges

32 Nádasdy Tamás levele I. Ferdinándhoz, 1539. július 7., Dombró., HHStA Wien, Hungarica AA, Fasz. 39., Konv. F., föl. 36-37.

33 1547: 16. te. Magyar törvénytár/Corpus Juris Hungarici: 1526-1608. évi törvényezikkek. Szerk.: Márkus Dezső. Bp., 1899. 198-199.

34 Szakoly Ferenc: Gazdasági és társadalmi változások a török hódítás árnyékában. Bp., 1994. (= História Könyvtár. Előadások a történettudomány műhelyeiből 5.)

35 Kenyeres István: A királyi Magyarország bevételei és kiadásai a XVI. század második felében. In: LK 73 (2002) (Megjelenés alatt), vö. még a régebbi irodalomból ma is jól használható Acsády Ignácz: Magyarország pénzügyei 1. Ferdinánd uralkodása alatt. (1526-64). Bp., 1888. és Uő.: A pozsonyi és szepesi kamarák 1565-1604. Bp., 1894.

198