Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
KENYERES ISTVÁN: A várbirtokok szerepe a 16. századi magyarországi végvárrendszer ellátásában
bad asztalánál étkezhetett a számvevő, az ellenőr és a két írnok is, azonban ennek költségeit nem az uradalom pénzbevételeiből kellett fedezniük, hanem a földesúmak járó ajándékokból (főként bárány, sajt, szárnyas, tojás stb.). 20. táblázat A birtokigazgatási személyzet éves fizetése magyar Ft-ban Udvarbíró éves fizetése 1000 Számvevő éves fizetése 200 2 írnok éves fizetése 100 Ellenőr éves fizetése 300 Összesen 1600 Rénes Ft-ban 2000 A végvári katonaság élelmezési szervezete és költségei A birtokigazgatási személyzettel párhuzamosan működött a katonaság közvetlen élelemellátását intéző katonai élelmezési hivatal. Már a Mohács és Buda eleste közötti polgárháborús időszakban több várban is megtaláljuk az élésmester tisztségét, amelyet németül Proviantmeister-nek, vagy Proviantverwalter-nek neveztek.49 A latin elnevezés csak a század második felében állandósul, ekkortól magister annonae, annonarius, magister victualium néven szerepelnek ezen tisztviselők. A végvárak élelmezési igazgatási rendszere azonban csak az 1550-es évektől kezdve kezdett fokozatosan kiépülni. A Magyar és a Szepesi Kamarához tartozó várakba élelmezési tiszteket (magister annonae et victualium, Proviantmeister) neveztek ki, akiknek fő feladatuk a katonaság élelemmel való közvetlen ellátása volt. Az erre a célra az udvarbírótól kapott élelmiszert az élésmester őrizte az éléstárban és osztotta ki, illetve árusította a katonaságnak. A katonaságnak kiosztott élelem mennyiségéről és áráról számadást kellett vezetnie. Az élésmesternek is voltak beosztottjai, illetve ellenőre, tudunk élelmezési ellenőrről (Gegenschreiber des Proviantamts), élelmezési írnokról (Proviantschreiber), élelmezési pintérről (Proviantpinter) és egyéb, a katonai élelmezésben közreműködő személyekről. Az árakat a Haditanács által kiadott külön limitációkban szabták meg, az első ismert limitá49 Esztergomban és Sárosban 1539-ben már találunk élésmestert, az előbbi helyen mint Provianthandler, ill. Proviantverwalter, az utóbbi helyen Proviantmeister („Profanndtmaister”) megnevezéssel. ÖStA HKA Gedenkbücher Ungarn (= GB Ung.) Bd. 383. föl. 141., 152-153. 158
