Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

KENYERES ISTVÁN: A várbirtokok szerepe a 16. századi magyarországi végvárrendszer ellátásában

szarvaskői vár és uradalma 6 településsel, a század közepén pedig a bél- háromkúti ciszterci apátság 7 birtokát is a püspöki birtokokhoz csatolták.19 Az egri várbirtokhoz azonban nem csupán földesúri jogon tartoztak birtokok, hanem az uralkodó egyéb kincstári jövedelmeket és birtokokat is Egerhez csatolt. így került az 1550-es évek közepétől az uradalom kezelésébe a Kis- és a Nagykunság valamint a Jászság is. A jászok és kunok adója, mint az egykori budai udvarbírósághoz20 tartozó uralkodói magánjövedelem került az egri vár kezelésébe. Az uralkodó ezenkívül néhány jelentős hódoltságbeli, alföldi település (Debrecen, Szeged) évi meghatározott cenzusát is Eger várának fenntartására rendelte 1564-től. Mindkét jövedelemtípust a korszakban is „extra- ordinaria”21, azaz rendkívüli jövedelemnek tekintették, mivel ezek nem tartoztak a püspöki uradalom földesúri haszonvételeihez, hanem kifejezetten honvédelmi célból kerültek Eger vár jövedelemforrásai közé. Más kérdés, hogy ezeket a jövedelmeket - különösen Gyula 1566. évi eleste után - gyakorlatilag csak az egri vár katonasága tudta behajtani.22 Egyébként Gyula elestével bizonyos hódoltsági jövedelmek szintén Egerhez kerültek. Az így megnagyobbodott egri várbirtok valóban a korszak legjelentősebb uradalmainak egyike volt, még akkor is, ha a század utolsó évtizedeire az egykor igen kiterjedt birtokok közül már alig néhány adózott csak az egri várnak, a falvak többsége már a töröknek is fizetett adót.23

A várbirtok legnagyobb bevételeit azonban nem is a várhoz közvetlenül tartozó mezővárosok és falvak földesúri adói és a majorsági jövedelmek szolgál19 Rúzsás 45 birtokról tesz említést. Rúzsás Lajos: Az egri vár gazdálkodása i. m. 28. Az 1558. évi urbárium adatait Id. Urbáriumok. 16-17. század. Szerk. és a bev. tanulmányt írta: Maksay Ferenc. Budapest, 1959. 695-720.

20 A budai udvarbíróságra ld. Kubinyi András: A budai vár udvarbírói hivatala 1458-1541. In: Levéltári Közlemények 35 (1964) 1. sz. 67-96.

21 Az „ordinaria” és „extraordinaria” jövedelmek korabeli megkülönböztetésére ld. Slolleis, Michael: Pecunia nervus rerum. Zur Diskussion um Steuerlost und Staatsverschuldung im 17. Jahrhundert. In: i/o.: Pecunia nervus rerum. Zur Staatsfinanzierung der frühen Neuzeit. Fraknfurt a. M„ 1983. 63-129.

22 Az egri vár hódoltsági adóztató tevékenységére ld. Szakály Ferenc: Magyar adóztatás a török hódoltságban. Budapest, 1981. 74-81., 140-143.

23 Az egri vártartomány birtokainak fogyatkozására ld. Rázsás Lajos: Az egri vár gazdálkodása i. m. 58-67. Az egri váruradalom 1558. évi urbáriuma nem említi a püspöki birtokok török részre adózását, azonban ez nem zárja ki ennek lehetőségét, hiszen a Kis- és Nagykunság, valamint a Jászság bizonyosan adózott a töröknek. Az 1577-ben felvett urbáriumban szereplő 37 helységből 17 adózott török részre is. Az 1580-as évek végére az egri uradalom gyakorlatilag valamennyi birtoka - még a vár közvetlen közelében fekvő Felnémet is (!) - adózott a töröknek is. Az 1558. évi urbáriumot ld. Maksay Ferenc: Urbáriumok i. m. Az 1577. évi urbárium kivonatát ld.: ÖStAHKA VUG 44 B Fasc. 5. No. 117. föl. 28—45. Az 1580-as évekbeli helyzetre ld. Szabó János Győző: Rákóczi Zsigmond egri főkapitányi instrukciója és kinevezésének körülményei. In: Archívum 10 (1981) 29-30.

142