Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
KENYERES ISTVÁN: A várbirtokok szerepe a 16. századi magyarországi végvárrendszer ellátásában
Az egri püspöki uradalmak és azok bevételei révén a Mohács előtti Magyarország egyik legjövedelmezőbb egyházi méltósága volt az egri püspöké.17 A vár és uradalma Mohács után a Perényiek kezére került, azonban 1548-tól újfent az egri püspök vehette birtokba. A Buda eleste (1541) után fokozatosan kiépülő végvárrendszerben Egernek fekvése, erődítményei és nem utolsósorban kiterjedt birtokai révén kulcsszerepet szántak. 1548-ban Oláh Miklós egri püspök megállapodást kötött az uralkodóval arról, hogy a püspöki uradalmak bevételeit harmadolják, ebből egy harmadnyi a püspököt illette, a további bevételekből pedig egy-egy harmadot a vár őrségének ellátására, illetve a vár erődítésére fordítnak. A várba királyi hadakat vezényeltek és a vár két várnagya (castellanus) mind a püspöknek mind pedig a királynak felesküdtek. Eger tehát ettől kezdve egyfajta kettős kezelésben volt. A két várnagy közül az egyik az uradalom udvarbírája (castellanus et provisor) is volt egyúttal. A korabeli forrásokban a két tisztség együttes megnevezése általában a prefektus volt. A prefektus helyettese a várbirtok igazgatásában az aludvar- bíró volt, a számadások készítésében pedig a neki beosztott számvevő működött közre. A kamara az udvarbíró ellenőrzésére ellenőrt küldött ki, akinek a tisztségét 1558-ban megszüntették és helyére, gyakorlatilag a korábbi ellenőrével megegyező hatáskörrel a királyi számvevő (rationista) lépett. Miután Eger várának és uradalmának kezelését Verancsics Antal egri püspök 1563-ban - évjáradék fejében - átengedte az uralkodónak, ezentúl már kizárólag csak az uralkodónak felesküdött tisztek igazgatták Eger várát és birtokait. 1563-tól már csak egy várparancsnok szerepel, mégpedig főkapitányi rangban, mellette pedig a Szepesi Kamara által kiküldött udvarbíró igazgatta az uradalmat. Bizonyos időszakokban azonban az udvarbíró posztja betöltetlen maradt, ekkor a kapitány volt egyben az udvarbíró is, gyakorlatilag ő rendelkezett mindenfajta kamarai ellenőrzés nélkül a várbirtok jövedelmeivel, illetve előfordult az is, hogy az uradalmat a kapitány alá rendelték, aki maga nevezte ki a neki beosztott udvarbírót is.18 Az egri püspöki uradalom kiterjedését tekintve vetekedett az esztergomi érseki birtokokéval, jövedelme pedig meghaladta azokét. A püspöki uradalomhoz közvetlenül a Perényiektől történt átvétel után 1549-ben még mindössze 23 birtok tartozott. A kamarai birtokpolitika eredményeként azonban fokozatosan csatolták vissza a környékbeli földesurak által jogtalanul lefoglalt birtokokat, így az 1558-ban készült urbárium szerint az uradalomhoz Eger városán kívül már mintegy 39 birtok tartozott. Az egri püspöki birtokokhoz tartozott a 17 Kovács Béla: Az egri egyházmegye története 1596-ig. Eger, 1987. 148-154. 18 Az egri várbirtok igazgatására ld. Rúzsás Lajos'. Az egri vár gazdálkodása i. m. 10—27.; Sugár István: Az egri vár gazdasági, adminisztrációs és katonai szervezete. In: Agria 29-30 (1993-1994). 67-101.; újabban: Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása i.m. 1367-1372. 141