Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
CSIFFÁRY GERGELY: Végvárak és hadiipari létesítmények
március 1-én felvett várleltár utal. Az 1557-1558-as várvizsgálatok során 20 hordó ecetet írtak össze az élelmiszerek között. Talán éppen azért, mert az élelmiszerek között szerepel ez a számottevő mennyiségű ecet, hajlamosak lennénk elkönyvelni, hogy bizonyára a káposzta savanyításához használták. Az egri vár 1564-es hadileltárában feljegyezték, hogy a palota alatti pincében 8 edény ecetet tároltak, mely közül csak az első edényben 16,5 köböl mennyiség volt. Egy korabeli egri borköböl = 10 budai pint = 30 icce = 25,18 liter volt. Eszerint csak egyetlen edényben 415,5 liter ecetet tároltak. E forrásból az is kiderül, hogy az ecetet borból készítették, helyesebben a tönkrement borokból, ui. ez az 1564-es leltár megjegyzi, hogy 8 edény ecet van, az elsőben 16,5 köbölnyi, viszont némely más edény csak seprőt tartalmaz. Nyilvánvaló, hogy az Egerben tárolt ecet mennyisége sokkal több, mint az élelmiszerek tartósítása igényelt volna. Az 1562-es várleltárban szerepelt, hogy Vid mester házában - ő volt az időben a vár első számú tüzére, s egyben a Hadszertári Hivatal kezelője - „egy öreg portörni való réz mozsár törőivei” található. Szokás szerint a nedves lőport összetörték, s ehhez külön rézből készült törőmozsarat használtak, majd a puskaport ecettel meglocsolták, szitán újra átnyomva granulálták, és végül megszárították. A várbeli 16. századbeli ecetfőző ház téglaboltozattal épült, s jelenleg az Ispotály pincének nevezett földalatti térben működött.67 Az ecet fent említett fontosságát jelzi, hogy egy végvár esetleges kiürítésekor nemcsak a lőport, hanem az ecetet is elszállították. Ez történt 1567-ben, amikor Ónodról Diósgyőrbe elszállított dolgokat jegyzékbe vették. Az élelmiszeráruk legvégén szerepel 25. tételként „ecet félig hordócskában cubuli4 ”, azaz 4 köböl mennyiség, amely több mint 100 liter lehetett. Utána a jegyzék 26. tételében az elszállított puskapor található, amely 7,5 bécsi mázsánál valamivel több volt.68 Serfőzőházak Szólnunk kell végül a végvárakban létesült serfőzőkről. Bár a serfőzés az élelmiszeripari ágazatok közé tartozik, és semmiképpen nem a tűzfegyverekhez kötődő hadiipari létesítmény, mégis röviden érdemes kitérni rájuk. Ennek az oka, hogy a serfőzésnek elsődlegesen stratégiai jelentősége volt. Ilyen szempontú számbavételükre a figyelmemet az egri várbeli serfőző létezése irányította. Az egri várban elszállásolt végvári katonák ellátására, a végvári korszak kezdetén, 1548-ban Felnémeten kb. (2,5 km távol a vártól) létesítettek serházat, ahol árpából és búzából főzték a sert. 67 Csiffáry: Manufaktúrák...i.m. 124. 68 Dobrossy István: A diósgyőri és az ónodi vár 16. századi kapcsolatához. In: A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. 1978-1979. 39. 126
