Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
CSIFFÁRY GERGELY: Végvárak és hadiipari létesítmények
Portörő malmok A lőpor készítése során annak a nyersanyagait, a salétromot, a ként és a faszenet külön-külön megőrölték, összetörték. Majd azokat elszállították a puskaportörő malomhoz, még egyszer összetöretni. Éppen azért, hogy ezek a tűzveszélyes anyagok a törés alatt meg ne gyulladjanak, azaz fel ne robbanjanak, vízzel gyakran locsolták. Ha már a lőpornak alkalmas keveréket finomra törték, kerek lyukú szitán megszitálták. Azért, hogy a szita lyukain a nedves, pépes massza átpréselődjön, a szitálás közben az anyagra nehéz fatányért tettek. Ezután a szitalyukak által formált apró, szemcsés anyagot, vagyis a félkész lőport szabad levegőn vagy fűtött helyiségben megszárították. A szárító szobákban rendszerint egy darabból öntött vaskemencék voltak, amelyeket kívülről agyagból és mészből kevert sárral betapasztották. A megszárított lőport ezután még egyszer átszitálták. A kész lőport hordókban, vagy korabeli nevén tonnákban (nevezték tunellának is), esetleg bőrzsákban tárolták. A tüzérség története azt igazolja, hogy a 16., de főleg a 17. század a tüzérségi arzenálok fénykora. Ez időben azon volt a hangsúly, hogy a hadszertárak tömve legyenek tüzérségi anyaggal, mert úgy látszik, a tapasztalat ekkor azt mutatta, hogy embert és állatot könnyebb volt a harchoz előteremteni, mint az anyagot beszerezni. Miután a tüzérség terén a technikai haladás is lassúbb volt, az anyagfelhalmozás nagyobb akadályokba - új találmányok miatti elavulás stb. - nem ütközött, és különösebb kockázattal sem járt.53 A jelentős mennyiségű hadiszer felhalmozását lőporból, illetve alkotórészeiből már az is indokolta, hogy a korszakban minden egyes lövésnél a lövedék súlyának a felére volt szükség lőporból. A lőpor összetörése nem csupán vízierőre berendezett vagy állati erővel hajtott, ún. szárazmalmokat használtak. Kezdetben erre elegendő volt egy elég nagy, kerek, rézből való mozsár, amely alkalmasnak minősült a salétrom, a kén és a faszén összetörésére. Ilyet találunk az egri vár 1508-as leltári bejegyzései között.54 Magyarországon a 16. században a lőport egyre növekvő mennyiségben kezdték gyártani. Ezt szükségessé tette az, hogy 1526 után állandósultak a harcok, egyre több lőfegyverre, ágyúra stb. volt szükség. Szükségszerűen megerősödött a hazai ágyúgyártó ipar is. Annak fellendülése különösen az erdélyi fejedelmek alatt figyelhető meg, ők azok, akik a váraikat a királyi váraknál is tökéletesebben szerelték fel ágyúkkal és mindenféle hadiszerrel. 53 Heckenast: i.m. 82. 54 Csiffáry: Hadiipari létesítmények. 120-121. 123
