Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
CSIFFÁRY GERGELY: Végvárak és hadiipari létesítmények
Salétromfó'zés A salétromfőzés vagy salétromgyártás a salétromnak (káli salétrom: KNO3, mészsalétrom CaCNOg^, nátriumnitrát vagy chilei salétrom NaNO^) termésállapotban való összegyűjtése, kioldása, tisztítása, kristályosítása. A 13-14. századtól a salétromot Európában, az arany- és az ezüstfeldolgozásához szükséges választóvíz43 gyártásához használták. A salétrom, mint 3 puskapor elengedhetetlenül szükséges alkotórésze, a tűzfegyverek elterjedésével vált fontos nyersanyaggá. A magyarországi salétromfőzés egy legkorábbi adatával Bártfa város számadáskönyve ismertet meg bennünket. 1439-ben említik János salétromfőző mester nevét, aki a város részére nem csupán salétromot, hanem puskaport is készített.44 A városnak azonban olyan nagy mennyiségű salétromra volt az időben szüksége, hogy Szepesváraljáról és Lőcséről is hozatott. A salétrom főzésével a 16-17. század háborús viszonyai között országszerte foglalkoztak. Előállítására kétféle eljárás volt ismert. Az egyiknél a salétromszérűn sepréssel, porvonással összegyűjtötték a salétromot. A másik eljárás során, a lakóházak, állattartó karámok vagy istállók elsalétromosodott földjét ásták ki, s abból főzték a salétromot.45 Idővel a magyarországi salétromtermelésnek különböző központjai alakultak ki. A legjelentősebb termelőhelyek kezdetben Nyitrában, majd Szabolcs, Szatmár és Bihar megyékben voltak. Debrecenben a salétromtermelésre a legkorábbi adat 1548-ból ismert. A 17. században a Nyírség csak az egyik centruma a hazai salétromtermelésnek, a felvidéki, az erdélyi és a Pécs környéki központok mellett. A salétromtermelés igazi központjaivá váltak a bányavárosok, ahogy a robbantással történő érckitermelés elterjedt a 17. században.46 A salétrom hadiipari jelentőségét jól mutatja, hogy 1596-tól - a 15 éves háború kezdetétől — az ismételten megújított országos törvények tiltották az anyag kivitelét, s a kincstár javára kényszerértékesítést rendeltek el. A királyi hadsereg a 17. század folyamán a salétromszükségletét jórészt Magyarországról szerezte be.47 A hódoltság korában a török hadsereget szintén Magyarországon termelt salétrommal látták el. A 17. századi salétromgyártás egyik legfontosabb központja Nagykőrös volt, ahol 1631-ben 23,7 q, 1643-ban 36,1 q, 1650-ben 17,3 q, s végül 1682-ben 8,1 q salétromot készítettek. Nagykörös ez időben a török 43 Nevezik királyvíznek is, az összetétele salétromsav és kénsav. 44 Fejérpataky László: Magyarországi városok régi számadáskönyve. Bp. 1885. 482., 599. 45 A kétféle eljárás részleteire lásd: Csiffáry: i.m. 113-116. 46 Az első bányabeli robbantásra Selmecbányán került sor 1627. február 8-án. - Faller Jenő: Jó szerencsét! Események, képek a bányászat múltjából. Bp. 1975. 89. 47 Fülöp József: Azt ásványi nyersanyagok története Magyarországon. Bp. 1984. 81. 120
