Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
CSIFFÁRY GERGELY: Végvárak és hadiipari létesítmények
megszállás alatt lévő budai vár alján épült hatalmas lőpormalomba szállította az alapanyagot. A váraink közül Egert is hosszú ideig Debrecen látta el salétrommal, amiről királyi utasítások tanúskodnak. Később, a török fokozatos terjeszkedése nyomán egyes helységek elszakadtak a magyar állam területétől, s így jövedelmeik is elmaradtak. Bécsben ezen olyan módon igyekeztek segíteni, hogy ezeknek a behajtásával is a várat bízták meg. Az uralkodó által az egri várnak biztosított rendkívüli jövedelme a számadásokban “occcupatia bond" elnevezéssel szerepelt. Debrecen városa az 1594-1595-ös számadások szerint 500 forintot volt köteles fizetni az egri várnak ún. „salétrompénz” címén. Ez az összeg a debreceniek salétromfőzése után fizetendő átalányadónak felelt meg.48 Egerben a salétromfőzésre utaló legkorábbi adat 1557—1558-ból származik. Egy, az egri várat vizsgáló bizottsági jelentésben a felszerelések közt kettő, a salétromfőzéshez szükséges rézüstöt említenek. Az 1564. évi hadileltárban 3 üst szerepel. A 16. században tehát már főzték a salétromot a várban, de a salétromfőző házról hallgatnak a források. Az 1690-1691-ben készült Neoaquistica Commissio jelentésében olvasható, hogy a salétromfőző két kis házacska a város területén állt, s a lőpormalomhoz tartozott. A Rákóczi-sza- badságharc idején is használták még.49 A nagykállói várban folyó salétromfőzés kezdetei 1574-re tehetők, amikor a vár védelmi jelentősége miatt az 1574. évi törvény 5. cikkelye szerint végvárrá nyilvánították. A nagykállói várbeli salétromfőzésre az első írásos adat csak 1620-ból származik, viszont a szabolcsi és így a káliói salétromfőzésnek még különös jelentősége volt a Rákóczi-szabadságharc korában is. Természetesen más hazai várakban is főzik a salétromot, Semptén már 1522-ben. Néha csak utalásszerű adatokból deríthető ki a salétromkészítés lehetősége, mint a tokaji vár 1649. évi leletárából, amely salétromeresztő üstöket említ. Még az olyan kisebb véghelyeken is, mint Boldogkővára volt, a vár 1671. évi urbáriuma szerint, amikor puskaportörő malmot kívánnak felállítani, elhatározták, hogy a salétromot ásás útján gyűjtik össze a vár körüli Újfalu, Váralja, Alsó-Méra és Árka községek jobbágyházaiból.50 48 A Szepesi Kamara 1895. február 5-i jelentéséből kiderül, hogy bár utasították a debrecenieket az addig Egernek fizetett évi 500 forintot a jövőben tüzérségi szükségletre Andreas Illendtnek kell fizetni, de attól a debrecenieket Ungnád Kristóf eltiltotta. Ebből azután hosz- szú vita keletkezett, de végül is az egriek nem hagyták az 1596. évi salétrompénzt elveszni. - Csiffáry: i.m. 117 49 Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében. Tanulmányok Heves megye történetéből. Szerk.: Bán Péter. Eger, 1996. 280. 50 K. Végh: i.m. 152. 121
