Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

CSIFFÁRY GERGELY: Végvárak és hadiipari létesítmények

többcélú öntőműhely felszerelési darabjai voltak, ill. ahhoz értő mesterek szerszámai lehettek.

Természetesen a kisebb erősségekben is voltak öntőműhelyek. Boldogkő várában a 15-16. századból, a Csonka-bástyán a régészeti kutatás hozta a felszínre egy kohó és öntőműhely maradványait. Itt a vasolvasztásnál használt ún. aknás kemence a különféle rézércek közvetlen redulákó olvasztására is alkalmas volt.35

A 16-17.- században a magyar és a török végvárakban egyaránt szükség volt lakatosokra és kovácsokra. 1633-ban Mehmet egri pasa azért menti fel a Cserép várába rendelt miskolciakat a szekerezés alól, mert azok „minden esztendőben 10 ágyúszerszámot építenek, molnárokat, kovácsokat, kerékgyártókat küldenek. ”36

7. kép. Célzás ágyúval a 17. században

Különféle lőporral töltött gyújtó- és robbanószereket találunk a várleltárakban, amelyek egy része vasból, nagyobb részük viszont égetett cserépből, sőt nemritkán üvegből készült. Itt érdemes szólnunk az üvegből gyártott robbanószerek és lőszerek használatáról. Ónodon 1611-ben gyújtópalack, majd

35 Zoltay Endre: Újabb adalékok a borsodi vas- és fémkohászat történetéhez, miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyve VI. Miskolc, 1966. 171-172.; K. Végh Katalin: Boldogkő várának feltárása. IN: A miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyve VI. Miskolc, 1966. 126., 132, 135-136.

36 Gyulai Éva: Mezővárosi iparosok a hódoltság peremvidékén. (Iparűzés Miskolcon a XV1-XVII. században.) In: Csiffáry Gergely-Dóka Klára (szerk.): Tanulmányok a kézműipar történetéből. Veszprém, 1999. 48.

118