Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

CSIFFÁRY GERGELY: Végvárak és hadiipari létesítmények

4. kép. Salétromfó'zés 1550 körül

A 15. század második felében már Buda az egyik fontos ágyúöntő központ. Mátyás király ágyúinak jó részét Budán öntötték. Agyúöntője Jacobus Maryaxverder de Pruscia volt, aki több évtizedig működött Budán. Még az 1470-es évek elején kezdte el szolgálni a királyt, s Budán találjuk s az 1490- es években is, II. Ulászló szolgálatában. Mátyás hatalmas ágyúinak, jeles bombardariusainak jó hímeve messze terjedt. Ez indíthatta III. Iván orosz cárt arra, hogy a magyar királytól ágyúöntő mestereket kérjen.17

A 16. század második felében az erdélyi uralkodók saját ágyúöntödéket hoztak létre Gyulafehérváron, Lippán és Fogarason. Közülük a legnevezetesebb a gyulafehérvári, amelyet János Zsigmond és Báthory Zsigmond építtetett. Itt 1599 novemberétől 1600 áprilisáig, félév alatt 20 db ágyú készült el. A 17. században az itteni officina Bethlen Gábor és I. valamint II. Rákóczi György alatt valóságos „ágyúgyárrá” vált. Ide vonták össze a lippai, a foga- rasi, a szebeni, a brassói és a besztercei műhelyek mestereit és felszerelését. 1645 és 1646 között a gyulafehérvári ágyúöntödében 284 kovács, 47 lakatos, 87 ács, 80 szekeres, 16 üstműves, összesen 514 (!) szakmunkás és mellettük 1300 szakképzetlen segédmunkás dolgozott. A 17. századi erdélyi ágyúöntő

17 Balogh Jolán: Mátyás király és művészete. Bp. 1985. 432-432.

113