Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

CSIFFÁRY GERGELY: Végvárak és hadiipari létesítmények

mesterek sorában Segesvárott tevékenykedett 1650-ben Johann Weyssenburg- er, s ugyanakkor továbbra is jelentős volt Brassó és Nagyszeben ágyúöntő ipara.18

Felső-Magyarország területén is több jelentős ágyúöntő központ jött létre. A kassai ágyúkészítés már a 15. században kiemelkedik. Feljegyezték, hogy Mátyás király 1561-ben Kassáról kért kölcsön ágyúkat hadjárataihoz. 1514- ben II. Ulászló király rendeletben intézkedett, hogy a város küldje el Budára Mátyás mestert, a legkiválóbb ágyúöntőt, aki a Dózsa parasztfelkelés idején készített lövegeket. A kassai ágyú- és harangöntő mesterek közül kiemelkedtek az lllenfeld család tagjai, akiknek ősei Morvaországból érkeztek hazánkba. Az első ismert tagja Ferenc mester, aki 1557-ben Eperjes részére 2 ágyút, majd 1565-ben Tokaj számára öntött ágyúkat. Az ő öccse, András mester megszerezte a főfegyvermesteri címet. Munkásságát fiai lllenfeld Ferenc és Péter folytatták a városi ágyúöntő műhelyben. Majd 1571-ben, a városban felállították azt a királyi ágyúöntödét, amely a 18. század elején is üzemelt.19

Komárom vára 1527-től a Habsburgok kezére került. A várban a 16. század elején létesült egy ágyúöntöde. Az itteni jelentős ágyúparkra, a meglévő öntőműhelyre, s a hatalmas raktárakra alapozva itt állították fel 1576-tól a magyarországi vártüzérségi szervezet egyik központját. így feladatul kapta Győr, Pannonhalma, Tata, Nagyvázsony, Csesznek, Tihany, Keszthely, Veszprém és Pápa várainak ellátását. Az itteni ágyúöntödébe szállították, - egy 1648-as utasítás szerint - Győr megyéből az összes hiányos vagy sérült ágyút. Az ágyúöntés a 17. század végéig fennállt Komáromban.20

Sárospatakon 1620-ban állították fel az ágyúöntő műhelyt. Besztercebányán a 16. században létesült egy öntőműhely, amely 1616-ig kizárólag ágyúkat, majd attól kezdve csak harangokat készített.21 A 16. században, Győrben is öntötték az ágyúkat.22 A győri officina még Buda 1686. évi ostromához is gyártott petárdákat, tüzes bombákat.23

18 Gheorghe Angel: i.m. 79-80.

19 Pollák. Róbert: Kassa középkorban. Állandó kiállítás a Miklós-börtönben. Kassa. 1985. 6-8.

20 Kecskés: i.m. 58.

21 Heckenast Gusztáv: Fegyver- és lőszergyártás a Rákóczi-szabadságharcban. Bp. 1959. 37.

22 A győri ágyúöntés korai fennmaradt emléke az egri Dobó István Vármúzeumban őrzött 16. századi bombarda, amelyet Sailizer Jakab győri mester készített. - Barcsay Amant Zoltán: Az Egri Vármúzeum Barcsay gyűjteményének vezetője. Bp. 1937. 27. - Ez az ágyú az egri vár kazamatabeli állandó kiállításán látható. A bombarda 239,0 cm hosszú, a csövének űrmérete: 11,5 cm. Az eredeti kerekes ágyútalp helyett ún. ágyútartó máglyára állították, a kb. 4,5-5,0 q súlyú csövet.

23 R. Várkonyi Ágnes: Gazdaság és társadalom a 17. század második felében (1648-1686). In: Pach Zsigmond Pál (szerk.): Magyarország története (1526-1686). 2. kötet. Bp. 1985. 1350.

114