Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

CSIFFÁRY GERGELY: Végvárak és hadiipari létesítmények

A hazai várakban is korán megjelentek az ágyúk, Rangoni Gábor egri püspök 1475-1486 közt a saját költségén 16 darabot szállhatott Lübeckből az egri várba.10 A várakhoz hasonlóan, a fallal eró'dített középkori városainkban is korán használtak ágyúkat. Azt a tényt, hogy milyen gyorsan hódított a tüzérség Magyarországon, az is bizonyítja, hogy 1417-ben írta meg Hasenwein János tüzérségről szóló könyvét Nagyszebenben, amelynek címe: „Über di Archeley”.11

A 16. század derekán élt és működött az egyik leghíresebb magyar ágyúöntő, Orbán mester, aki a Konstantinápoly bevételére készülődő II. Mohamed (1451-1481) török szultán meghívására a Balkánon különlegesen nagyméretű bronz lövegeket gyártott.12

Magyarországon az ágyúöntés legelső nyomát erdélyi városainkban találjuk. A városokban működő ágyúöntödéknek egyik előfeltétele a városi ipar 14. századi hazai megerősödése, s a másik döntő feltétel az, hogy azok rendelkezzenek a fegyvergyártásra is képes mesterekkel, s köztük elsősorban kovácsokkal, harangöntőkkel. így például az erdélyi Nagyszebenben 1370-ben fegyverkovács műhely létezik a városi közösség költségén.13 A legelső ágyúk nem öntéssel készültek, hanem kovácsoltvas csövekből. Ezzel függhet össze, hogy ugyancsak Nagyszebenben, 1380-ban már ágyút öntenek, majd 1393-ban, Szászvárosban Jacob Wahl ágyúöntő mester dolgozik. A 14. század végén Brassóban egy Miklós nevezetű ágyúöntő mesterről tudunk.14 1524—1526-ban Brassóban, a század derekán Nagyszebenben és Gyulafehérvárott léteztek jelentős ágyúöntödék.15

Erdélyen kívül a korai ágyúöntés színterei voltak a Felső-magyarországi városaink. Közülük is a legelőször Nagyszombat az, ahol a város 1428-ban azért vásárolt rezet és ólmot, hogy a tüzérmesterek bronzágyút önthessenek. 1429- ben már Eperjesen és Bártfán is öntöttek lövegeket. Sőt, az eperjesi öntőházban ágyúzávárzatokat is készítettek, amely arra utal, hogy a hátul töltés már ez időben elterjedt. Bártfán 1436-1444 között a város szolgálatában számos ágyúmester állt, akik rézágyúkat, puskákat készítettek és puskaport gyártottak. Pozsonynak 1439-1440-ben már ágyúöntő műhelye volt teljes felszereléssel, ahol 1444- ben az öntőmester 25 legénnyel dolgozott. 1444-ben Kassán élt és dolgozott egy Henrik nevezetű ágyúöntő mester. Ettől kezdve a huszita vezérek és a szomszéd városok rendszerint itt szerezték be a tűzfegyvereiket és a puskaport.16

10 Csiffáry: i.m. 104.

11 Kalmár: i.m. 159.

12 Orbán mester tevékenysége bekerült a világirodalomba is, akkor, amikor Stefan Zweig megírta a Csillagórák történelmi miniatűröket tartalmazó könyvét.

13 Gheorghe Angel: Középkori várak Erdélyben. Bukarest, 1973. 48.

14 Gheorghe Angel: i.m. 48.

15 Takáts: i.m. 130.

16 Kalmár: i.m.. 160. Iványi Béla: Eperjes középkori ágyúöntő háza és puskapormalma. In: Hadtörténelmi Közlemények. 1913. I. 114-116.

112