Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

A népszínműtől a drámáig. A színműíró Gárdonyiról

vonásban Baracs íme keserűsége már mélypontra süllyedt, s az író - gondosan motiválva a lehetséges döntések feszültségét - ekkor lépteti mellé a csábító, intrikus özvegyet. Baracs éppen az Eszterrel történt beszélgetés során döbben rá, hogy két választása van! Vagy visszatér feleségéhez, vagy enged a szép özvegy csábításának. Egész lényét megtöltő lelki küzdelmének lesz következménye a döntés. Vívódó, háborgó lelkében becsületet, morális tisztaságot tesz próbára a szerelem, a tisztesség és a dacos büszkeség, a nem teljesen indokolt sértettség küzdelme. Az önállósult paraszti lélek autonómiájának ez a feltárása írói remeklés!

Mindemellett Gárdonyi nem a komplikált, nagyhatású drámai jelenetek szerzője, inkább a kisebb jelenetek mesteri írója. De ezekben szinte egyedülálló a korszak magyar drámairodalmában. A darab mozgása lassú, nem a gyorsan váltó jelenetek sora bontakozik ki előttünk, inkább szereplői élnek rendkívül mozgalmas lelki életet.

Az első felvonásban az író aprózva sorakozatja fel a feszültségteremtő motívumokat. Baracs Imre éppen azért követi el tettét, mert felesége nem ad innia, mert a fékezhetetlen indulat semmibe veszi a múlt nagyon is racionális fogadalmát. Érthető hát, hogy a különben kiegyensúlyozott parasztembernek ebben a szituációban mélységes lelki küzdelmen kellett átesnie ahhoz, hogy beismerje hibáját, s hogy kezdeményezője legyen a kibékülésnek. Legalább úgy, hogy fia látására, de felesége iránt is megenyhült szívvel indul elköltözött családja után.

Az író analitikus, elemző módszere Baracsné személyiségét is hiteles drámai emberré növeszti. Hiszen az asszony szereti férjét, vissza is menne hozzá, de büszke rátartisága, asszonyi sértettsége nem engedi: „Most hát már végeztem Baraccsal. Úgy tekintöm mintha ő nem élt volna, vagy én ” — háborog fojtott indulattal. A harmadik felvonás is tartalmaz azonban az első felvonás Baracs-Eszter jelenetére visszamutató, fordulatot hozó szituációs kolliziót: Szunyogh Julit Eszter keresi fel, kinek kegyetlenül szúró szavai forrongó fájdalmat keltenek benne. Hisz férje jóságában, s hiába tagadja meg a visszatérést szavaival, lélekben már a megbékélés mellett döntött. A dráma is akkor oldódik fel, amikor a kiengesztelődés jelképeként az asszony Baracs elé teszi a bort, aki feleségét megbékül arccal öleli magához. Ezek a „belső történések” alakítják a színmű szerkezetét és az alakteremtés aprólékos módszerét is.

78