Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

A népszínműtől a drámáig. A színműíró Gárdonyiról

Úgy véljük, ez a tény érdemel legtöbb figyelmet: a jellemek ábrázolásának és a dráma szerkezetének összefüggése, a szereplők lelki életének analízise arra enged következtetni, hogy egy olyan „natura- lisztikus” technikájú lélektani dráma A bor, amelynek dramaturgiája nemcsak hogy eltér a népszínművek és az újromantikus dráma konzerválódott kliséitől, de azokkal ellentétben a kortárs polgári dráma törekvései felé mutat. Technikájában persze, mert világképe lényegesen eltér azokétól. Ráadásul Gárdonyi bensőségesen lírizált parasztszemlélete egyébként is fékezi a múlt következményeit elemző analitikus technika drámai keménységét.89 Lukács György már 1911-ben leírta, hogy Gárdonyinál „a naturalizmus legtöbb emberrajzoló és levegőt teremtő értéke bekerült a magyar parasztdrámába”, ugyanakkor fenntartásait is megfogalmazta: „Nem igazi dráma A bor sem, Gárdonyi Géza legjobb színdarabja, az utolsó évtizedek egyik legszebb és legpoétikusabb magyar színpadi alkotása - írta Lukács a modem dráma történetét feldolgozó emlékezetes könyvében.90 - Nem dráma, de nem is akar az lenni. Gárdonyi Gézának itt - első darabjában - azon az áron, hogy előre is kisebb célt tűzött ki maga elé, sikerült valami annyira organikusai és egészet alkotnia, mint nálunk rajta kívül alig valakinek”.

„A bor tulajdonképpen nem dráma, nem is igen vígjáték, inkább dramatizált novella, idill - idézzük tovább Lukács Györgyöt. - Max Burckhardt — a darab bécsi előadása alkalmával - nagyon helyesen állapította meg, hogy ez a parasztdráma nem annyira Anzengruberre, mint Auerbachra emlékezteti őt. De hozzá kellett volna tennie, hogy Gárdonyi emberei sokkal elevenebbek, humora frissebb, dialógusa közvetlenebb az Auerbachénál. Csak idill A bor, az igaz, de mint ilyen, egészen tökéletes, és minden apró részlet olyan erősen átélt, oly sok in89 E sorok írója korábban a Gárdonyiról készülő doktori értekezésének műhelytanulmányában ideiglenes munkahipotézisként felvetette A bor dramaturgiája és az Ibsen- drámák analitikus „előidejűsége” közötti hasonlóságot. („A bor” szerepe a magyar dráma fejlődésében. Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve, Vili. kötet. Eger, 1962. 307-320.) A hipotézist figyelemre méltó kritikával illette Nagy Péter (Drámai arcélek. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1978. 147-172.) Nagy Péter tanulmánya mindeddig a legteljesebb írás Gárdonyi színműírói tevékenységéről.

90 Lukács György: A modem dráma fejlődésének története. Magvető Kiadó, Bp. 1978. 594-596. Második kiadás.

79