Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
Az esztétika gyakorlata. Művek közelről - Az ellentézisek részletezése eltolódások által. Boldog halál szekere
rint Hét év elmúltával azokból az írásokból világosodtak meg az addig rejtélyes mozzanatok. „Én már szolgabíró voltam, mikor egyszer én is elolvastam — mondja az elbeszélő öregúr. - Elmondom azt a részt, ahogyan emlék- szek rá. S gondolom, hogy jól emlékezek, mert másoknak is elolvastam egynéhányszor, el is mondtam, ha nem volt az írás a kezem ügyében. Hát az a része az írásnak, amelyik kapcsolatos a bűnüggyel, így szólt: ” A novellának ezen a pontján sajátos fordulat történik az első szemé- lyü narráció alkalmazásában. Az eddigiek során karakterteremtő volt a beretvált arcú öregúr tempós elbeszélése: jóízű mesélő, nagytapaszta- latú, megtudjuk róla, hogy a törvényességet biztosító szolgabíró volt, aki a történet hiteles ismerője lehetett. Most a naplófüzetek szövegének elmondását ígéri, noha ettől kezdve már a halál felé haladó öreg kallólegény lesz a hiteles narrátor. Az elbeszélőszerep elosztásának megfelelően a narráció már nem is kerül vissza a pöstyényi kávéház teraszán üldögélő társaság körébe. Az áldozat fejezi be a történetet: így még hatásosabb lesz a zárószituáció „grandiózus mélysége”, a nagyjelenetből sugárzó örökérvényű katarzis, a humánum tragikumát poentí- rozó kozmikus tágasságú „Ewigkeitszug”. A kéményseprő ruhába öltözött szökött fegyenc menedéket, gyógyulást, jóságot és szeretetet talál Kallós Józsi házában, miközben képmutató magatartása, beszéde mögött - a Gárdonyi állította erős hatású követelmények, a „más szóval a szót”, a személyiség lelkében lezajló páráiéi ellentörténet alkalmazásával - megvilágosodik a karakter, a gyilkosságra készülő álkéményseprő gonoszsága. Kalló Józsihoz Szent Miklós napján tér be az önmagát Rúgott Amborusnak nevező szökött rab és tolvaj, mintegy a külvilág kegyetlenségét hozva az öregember szelíd magányába. Ezzel együtt és ezt követően december 6-tól december 24-ig, „szentkarácsony” estéjéig hét szituáció áll fel, amennyi szükséges a tolvaj jellemének megismeréséig. Eközben a jóságos öregtől kapott szeretet melegében egyre közelebb férkőzik az emberi szeretet távlatos magasságában, léleknemes- ségben felmagasztosuló beszélgetőpartneréhez. Kifaggatja körülményeiről, magányáról, pénzéről (csupa elpalástolt, számító gonoszság, csupa lélekrezgés), és jellemének megfelelően megérlelődik benne a 147
