Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

Az esztétika gyakorlata. Művek közelről - A vég-ellentézis nagysága. A bor

kérdésessé váljon a befejezés, ha jó a vég, még egy ellenhullám, ha rossz a vég, még egy reménycsillanás Itt a jó végzést még kérdésessé teszi Imre húzódozása, „más szóval és mondattal” eltakart igazi szándéka és érzése, a kisfia meglátogatására való hivatkozás, hogy éppen a kisfiú szelíd erőszaknak engedve lépjen be a házba, holott tekintetével már Julit keresi. Érzi már ő is az egymáshoz vonzódó, egymásra talált társak életének Szunyogné által megfogalmazott igazságát: „SZUNYOGNÉ: Mer a jó Isten nem azér szörzötte össze a szíveket, hogy így elszakadjanak”. Gárdonyi világképéből, értelemkereső létszemléletéből fakad itt a végső szó: a szeretet a legfőbb törvény, mindenkinek szeretni kell valakit. Ugyanakkor drámailag ez a retardáció, eltolódás csak mélyíti a többször említett „grandiózus nagy jelent” örökérvényű humánus döntésének katarzisát: „BARACS: (Félig elfor- dultan komoran pipázik) JULI (Fölkel, tétován, időnként Baracsra pillantva a szekrényhez megy. Kiveszi a bort és egy poharat, s hozza. A bort Bar ács elé teszi az asztalra s töredelmes szíves hangon rebegi): Igyék... ha jólesik. BARACS (Lassan, komolyan fölemeli a fejét s a feleségére néz, aztán a jobb karját fölemeli és megbékült arccal öleli magához.) Vége. ”

19. kép. Illusztrációké bor szereplőiről, 1921-ből

140