Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
GÁRDONYI KÖZELÉBEN - Az írói világkép határai. Gárdonyi világnézete - Az istenkeresés értelme
Az istenkeresés értelme Gárdonyi pesszimizmusból sarjadó istenkeresése a szintézist teremtő értelem szenvedélyes keresését jelentette. Befogadott mindent, amiben felcsillant a kereső-kutató ember megnyugvásának lehetősége, és elvetette azt, ami diszharmóniát váltott ki. Ez a kereső-kutató szándék a mikrovilágtól a makrovilágig, a természet parányi rezdülésétől a világmindenségig ívelt. Helyesebb lenne talán emberkeresésről beszélni Gárdonyi világképével kapcsolatban, mert az istenkeresés mélyén az elvesztett és pesszimizmusba hanyatló emberi értelem visszaszerzésének szándéka munkált. Gárdonyi gondolatmenetét olvasmányai, feljegyzései és müvei alapján nem nehéz követni. Ezek szerint a pesszimizmus legalább any- nyira értelmetlen, mint a sivár, eszmény nélküli élet. Keresni kell tehát egy olyan embereszményt, akár egy konstruált isten-érzésben is, amely megfelel a vágyott harmóniának. Fontos, hogy nem isten-fogalmat, hanem isten-érzést említünk, mert Gárdonyi elutasította a dogmát, és helyette szubjektív alapon teremtett magának lelki eszményt. Szemléletéből egyenesen következett az a meggyőződés, hogy az ember nem lehet csak test, puszta anyag. Az a szó, hogy „én”, azt jelenti, hogy „vagyok”, s ez nem más, mint a testben létező lélek, vagy inkább eszmény. Az „én” a nyugalmat kereső isteniesült ember lényege, a szabadság, amely a szeretetben, a testvériségben valósulhat meg. A fizikai létezés másodlagos, a lélek (= az „én”) állandóan fejlődik, míg az ember ki nem teljesedhet végleg, amikor érezheti azt a harmóniát, amit akár istennek is nevezhetünk. A Gárdonyi által „megszerkesztett” istenkép tehát igen erőteljesen emberiesített és a századforduló istenkereső eszmei áramlataival érintkezve vagy azoktól elkülönülve épült fel. A kor misztikus áramlatai eljutottak hozzá, de azokat mindig fenntartással fogadta. Elképzeléseinek igazolását várta ezektől, de soha nem engedte sodortatni magát a különböző áramlatok szélsőségeivel. Jó példa erre a spiritizmus, amelyet ismert, foglalkozott is vele, de soha nem tudott hinni benne. A kilencvenes években Tóvölgyi Titusszal, a korábban baloldali szemléletű, a párizsi kommünről írt regényéért börtönbüntetést szenvedő és élete második fe97
