Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
GÁRDONYI KÖZELÉBEN - Az írói világkép határai. Gárdonyi világnézete - A pesszimizmus és a választás lehetősége
pótban van - tanítja a német pszichológus -, a tudatjelenségek oksági viszonyban vannak. Ezt a viszonyt az akarat determinálja, amely a létező világ egész mechanizmusát irányító egyetemes funkció. Nyilvánvaló ennek szubjektív idealista távlata, irracionalista végkövetkeztetése. E problémakörnél eddig vizsgált anyagunk már kínálja a következtetést. Érthető, hogy a mechanikus materializmus, a pozitivizmus és a természettudományos fiziológiai és lélektani stúdiumok nyomán ezekhez viszonyitva a hagyományos, istenközpontú teológiai vallásosság maradt alul. Nem arról van persze szó, hogy ez egységes világnézeti rendszert jelentene, inkább a régi világkép felbomlását szeretnénk itt jelezni, amelynek gyakorlatilag levonható következtetése a hagyományos eszményektől való elfordulás, a társadalom konvencióinak elvetése, de a továbbhaladás, az új eszmények lehetséges szintézisének tá- volisága, a kiábrándulás nyomán létrejött pesszimizmus is. Ez a pesszimizmus érteti meg velünk, hogy Gárdonyi oly görcsösen ragaszkodott a negyvennyolcasság függetlenségi eszméjéhez, amely így nála egészen mást jelent, mint a hanyatló nép-nemzeti gondolkodás „kuruckodása”. Menekülés ez, az értelmét vesztett való világban olyan értelemkeresés, amely ugyancsak nem állta ki a gyakorlat próbáját. Ezért van a makacs Habsburg-ellenesség, a liberálisnak nevezett kor erkölcstelenségének elutasítása, az álhazafiság gyűlölete, amelyek a következő fázisban a társadalmi eszménykeresésre is ösztönzik írónkat. A pesszimizmus és a választás lehetősége Király István Ady istenes verseivel foglalkozva hívta fel a figyelmet arra, hogy azok számára, akik csalódtak a hagyományos istenközpontú világrendben és a társadalmi eszményekben, a kiábrándulásból való kilábaláshoz az akkori viszonyok két lehetőséget kínáltak.115 Gárdonyi előtt is két megoldási lehetőség villant fel: a hagyományos eszményekből való kiábrándulás után ráléphetett az objektív, a társadalomhoz vezető útra, de választhatta a szubjektivizáló-mitizáló értelemkeresés irracionalista irányát is. 115 Király István: Ady Endre II. Magvető Kiadó, Bp. 1970. 398. 93
