Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
A népszínműtől a drámáig. A színműíró Gárdonyiról
tim lírával teli, hogy azért egyes pillanatokban nagyon általános magasságokra emelkedik. Költőjének humorral teli távolsága alakjaitól, fölül emelkedése kis témáján, helyenként mély emberi értéket ad neki. Lassan mozog a darab, és kevés a cselekménye, de itt még ez sem baj, annyira tele van belső élettel és finom mozgással minden kis dialógusrészlet, és oly intenzív életet él minden alak. Hozzájárul még, hogy a darab lassú járása teljesen megfelelő stílusa a magyar paraszt méltóságteljes nyugalmának. Csak az a kár, hogy Gárdonyi nem kereste meg a magyar népnek egy nagy, általános mély fájdalmát vagy tragikus helyzetét, amelyhez ez a naturalisztikus technika nagyon megfelelő lett volna (a német naturalizmusnál tárgyalt határokkal)... ” Lukács György elismerésekkel sem fukarkodó írása pontos látlelet: „ Gárdonyi és Szemere ennek az időnek a naturalistái - írja idézett tanulmányában. — De náluk csak a technika naturalista, ők ennek az iránynak a drámaellenes szélességét, lassúságát, lírikusságát még jobban fokozzák, mint maguk a németek... ” Gárdonyinál ez fokozottan érvényes, hiszen a részletek aprólékos kibontása, a cselekedetek, a tettek háttérbe szorítása még jobban fokozza a naturalisztikus technika analitikus statikáját. A borban Gárdonyi nem exponálja azonnal alakjait, először apró helyzetekben villantja fel tulajdonságaikat. Baracs Imre munkából tér haza, az adófizetés foglalkoztatja, fiával foglalkozik. Baracsné is fiával van elfoglalva, félj ének tesz szemrehányást, hogy nem mondott ellen az ispánnak. A hétköznapok életét felidéző dialógusokból tudjuk meg, hogy miért nem iszik bort Baracs Imre már hét év óta. A múlt - feleségének tett fogadalma, Juli nevelése, Baracs nősülés előtti élete - jelentős mértékben beleszól a jelenbe, a fogadalom megszegése az összeütközés előidézője lesz. A dialógusok tárják fel a múltat, aprólékos analízis bontja ki a főhős jellemét. A tér is aprólékosan mozdul: a második felvonásban a szín ugyanaz, mint az elsőben, így az író azonnal be tudja mutatni a házastársak összezördülésének következményét a Baracs- portán, és el is indíthatja Baracs Imrében a töprengés folyamatát. Az analitikus lélekábrázolás ily módon hat a szerkezetre, bizonyítva, hogy Gárdonyinak valóban sikerült „organikusát és egészet” alkotnia. Ezzel a naturalisztikus technikával meg lehetett volna írni a nagy magyar drámát a századfordulón. Ehhez azonban Gárdonyinál hiány80
