Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
A népszínműtől a drámáig. A színműíró Gárdonyiról
A népszínmű elsekélyesedését két nagyszerű színész, Blaháné és Tamási József is elősegítették. A népszínműírók rájuk gondolva alkották műveiket, s ha Blaha Lujza szép pántlikásan, a színpad világításában elénekelte a népszínmű dalbetétét - ha azt minden előzmény nélkül tette is -, a siker biztosítva volt. Tamási Józsefnél pedig nem lehetett elképzelni különb idealizált parasztlegényt a Népszínház színpadára. A korabeli színházi élet színvonalának nem kedveztek a Rákosi Jenő- és Dóczi Lajos-féle újromantikus drámák sem. Ezek nem létező mesés világában nemcsak az életvalóság tényei tűntek el, de elkallódtak a nemzeti értékek is. Csiky Gergely sötét világa is csak azért volt „megbocsátható”, mert a francia tézis-drámák hatására darabjainak legnagyobb részét az úgynevezett nagy jelenet (grande scene) után a megbékítő megoldás felé vezette. Csiky magyar talajba gyöke- reztette a francia klasszikus drámából és az élet aktuális problémáit bemutató, de a nézőt mégis megnyugtató középfajú drámából kialakult tézis-drámát. Géczy István kísérlete (Anyaföld, 1900) is visszhang nélkül múlt el. Hiába szólaltatta meg az aratósztrájkot folytató parasztokat — ha a régi népszínmű kellékeivel is -, nevét csak a Gyimesi vadvirág őrizte meg. A népszínmű fejlődésének rövid áttekintése bizonyítja, hogy Gárdonyi helyesen ítélte meg a népszínművek értékét. Az énekes, zenés, táncos népszínmű ellen többször kikelt, kemény szavakkal támadva a műfaj késői képviselőit: „A népszínművek asszonyai cifraruhások, hajok fel van sütve, sohasem dolgoznak, csak a szoknyájukat riszálják, s örökké csókolódznak. Ilyenféle parasztnép Magyarországon nincs”.7'’ A bor bemutatója előtt valósággal kétségbeesett, amikor a színészeket meglátta a kivasalt mhákban. Visszaemlékezése szerint Újháziból, Göre bíró alakjából valóságos „dummer Augusztot” csináltak. „Mások azt kifogásolták, hogy nincs a darabomban ének, nem szerepelnek a bakter s a régi népszínművek elcsépelt alakjai”.™ Többször kifakadt a színházak műsorpolitikája ellen: „Némelyik fővárosi színház feliratát is meg lehetne igazítani: A külföldi dráma- 79 80 79 Gárdonyi Géza: Ceruza-jegyzetek. - A színlap hátára - Szerda, 1906. 316-321. 80 Boros Ferenc: Apróságok Gárdonyi Gézáról. Mikor A bor-t először adták. Elet, 1922. 23. sz. 72
