Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
A népszínműtől a drámáig. A színműíró Gárdonyiról
irodalom szemét-lerakodó telepe”.81 82 Éppen ebben a közegben ismerte fel A bor jelentőségét. A századik előadás alkalmából levéllel fordult a Nemzeti Színház igazgatóságához, amelyben kiemelte színmüve újszerűségét: Tisztelt igazgatóság. Nem érdememnek, csak szerencsémnek érezhetem, hogy ezelőtt tíz évvel olyan kéziratot adhattam a Nemzeti Színháznak, amelyben a lassanként idegenné váló magyar színművészet a nemzeti lélek kifejezője lehetett. A művészeké az érdem. Én csak előttük állhatok meg levett kalappal, s nem a nézőtér előtt, amelynek a hajlongó szerző is csak látványosság. Kérem szíveskedjék átadni A bor-ban szereplő művész-hölgyeknek és művész-uraknak hálás üdvözletemet. Kiváló tisztelettel Gárdonyi”.62 Az író nemesen fogta fel a színház feladatát. Figyelemre méltó néhány megjegyzése, amelyek jogot követeltek a népnek a színházban, a népköltészetet igyekeztek színpadra emelni. Színházi ceruzajegyzeteiben arról írt, hogy a Nemzeti Színháznak és az Operának kötelessége lenne legalább nemzeti ünnepeken ingyen bebocsátani a közönséget, mert a színházlátogatók pénzét a végrehajtó fizeti be a színházba.83 A bor bemutatójának évében keletkezett Karácsonyi álomban is az igazi népköltészet frissességét, erejét dicsérte, s találó bírálatot mondott a külföldi silányságoknak tapsoló közönség fölött: A mi közönségünk ugyan válogat De sok furcsaságot elfogad, csak rajta külföldi gyár bélyege hirdesse, hogy a szellem remeke, akkor bármilyen vékony a dolog, a műsorunkon évekig ragyog. Gyertek hát be vándor dalosok, havas falvaknak énekesei, s mit rátok hagytak hosszú századok 81 Gárdonyi Géza: Ceruza-jegyzetek, ih. 82 A bor jubileuma. Egri Újság, 1910. december 28. 83 Gárdonyi Géza: Ceruza-jegyzetek, ih. 73
