Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

A népszínműtől a drámáig. A színműíró Gárdonyiról

Ahhoz, hogy Gárdonyi a színpadon sikert érjen el, ki kellett szabadulnia a bohózat világából, megtalált, lehiggadt írói hangján kellett megszólalnia. A tudatosan végzett színpadtechnikai és módszerbeli tanulmányok letisztulása hozhatta csak meg számára a sikert. Gárdonyi a színpadon is akkor teremtett jelentősei, amikor témáját a paraszti életből vette, amelynek egyik legavatottabb ismerője volt. A Pöhölyékkel és Az én falummal kialakított parasztábrázolástól egyenesen vezetett az út A bor színpadáig, ahol - ugyanúgy, mint korábbi értékesebb prózai műveiben - sikerrel gyökereztette meg a népszínművek divatos sallangjaitól mentes, tisztább és egészségesebb parasztszemléletet.

Jelentősebb, naplójából és feljegyzéseiből azonosítható világirodalmi olvasmányai - Shakespeare, Goethe, Moliere, a modemek közül pedig Mark Twain, Zola, Dosztojevszkij, Turgenyev, Tolsztoj és Gorkij - nagy hatással voltak rá, de témaválasztását már saját írói iránya szabta meg. Ismerte a kortársak műveit, Tóth Ede népszínművét, A falu rosszát még tanítóskodása idején rendezte, a kor divatos színműírói pedig közvetlen barátai voltak Rákosi Jenőtől Bródy Sándorig. Bródyt A dada megírásakor néhány jó tanáccsal látta el „az alakok szimpati- kusabbá telére”.1' Jól ismerte tehát a kor magyar drámairodalmának pangását, a népszínmű zsákutcáját, amely már képtelen volt a magyar parasztság életének még megközelítő realista ábrázolására is.

A népszínmű története még a szabadságharc előtti, a reformkorban fogant nemzeti lelkesedés korában kezdődött. Szigligeti Ede adott megfogalmazást a különféle törekvéseknek a Szökött katona megírásával. A népszínmű előzményeit kutatva a magyar irodalomtörténet-írás eltúlozta a bécsi népszínművek különféle válfajainak, így a német tündérbohózatoknak hatását. Szigligeti még később is lényeges különbséget tett a magyar népszínmű és a német minták után keletkezett magyar bohózatok között (A dráma válfajai).71 72 A szabadságharc előtt olyan drámák váltak szükségessé, amelyek a nemzeti jelleg hű visszaadásával nevelték a közönséget a reformgondolatok szellemében. Az így létrejött népszínművekben megjelent az úr-paraszt ellentét, és így a népszínmű is hozzájárult ahhoz, hogy „a nép uralkodóvá váljék a költé71 Gárdonyi naplóbejegyzése 1900. május 12-én. Közzétette Gárdonyi József, im.

72 Osvát Béla: Szigligeti. Művelt Nép, Bp. 1955. 46-A7.

69