Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
A népszínműtől a drámáig. A színműíró Gárdonyiról
A NÉPSZÍNMŰTŐL A NÉPDRÁMÁIG A színműíró Gárdonyiról A századforduló évei Gárdonyi Géza írói pályáján a tehetség legteljesebb virágba borulásának esztendei voltak. A Pöhölyékkel és Az én falummal magára talált író ekkor alkotta meg eddigi legjobb müveit. Az akadémiai Péczely-jutalommal díjazott Egri csillagok alkotó művészetének csúcspontját jelzi. E müvek közvetlen szomszédságában fogant legjobb színműve, A bor is, amely már nem első színpadi kísérlete volt. Színházi érdeklődése korábban kezdődött. A tanítóképző befejezése után az 1881-es év nyarát Szőlősgyörök községben édesanyjánál töltötte, ahol a Jókai-könyvek olvasgatása mellett jutott ideje A falu rossza műkedvelő előadásának rendezésére is. A színházzal Győrben került közvetlen kapcsolatba, amikor 1885-ben a helyi Hazánk kritikusaként a színházi rovatban írta ismertetéseit a korabeli vértelen színművek sikereiről vagy sikertelenségéről. A győri színház előadásait látogatva közelről ismerkedett a színpadtechnikai fogásokkal, elleste a színműírás dramaturgiai szabályait. Ezernyi tapasztalatot szerzett a színpadi alakok megformálásában, mozgatásában, és ezeket későbbi értékesebb alkotásaiban gyümölcsöztette. Mindennap megfordult a színházban, s ez késztette arra is, hogy önálló drámai alkotásokkal kísérletezzen. De a bemutatott darabok színvonala megszabta a drámaíró Gárdonyi indulását is. Nagyra törő, sikerekre áhítozó merészség jellemzi a kezdő győri színműírót. Első darabjával, a Zendülés a pokolban cíművel 1886. június 5-én egyenesen a Népszínházhoz ment, de nem volt színház, amely helyet adott volna müvének. A visszautasítás meglepte, de a sikertelenség okát ő maga is látta. A kibontakozó tehetség hangja csendül ki naplójából: „Darabomat a Népszínháznál nem fogadták el. Visz- szaadták. Meglepett. Igaz, nem válogattam az élceket ”.68 Sokkal gyá68 Gárdonyi naplóbejegyzése 1886. június 14-én. Közzétette Gárdonyi József, im. 67
