Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
A regényíró műhelyében - Az Isten rabjai regényforrása, a Margit-legenda
Az Isten rabjaiban különösen fontosnak tűnik a penitens-mozgalom aszkéziséből fakadó szüzesség-kultusznak és az önként vállalt szegénységnek a kidomborítása. Gárdonyi regényhőse makacsul ragaszkodik elhatározásaihoz, és még királyi szüleivel, az apácatársakkal, gyóntatójával is szembekerülve a végső beszentelés jogi lehetőségeit használja fel a házasság elkerülésére. A legenda nyomán haladva az író különösen sokat foglalkozik az önkéntes szegénységgel, amit nemcsak Margit ruházatának és munkájának leírásával, valamint az egyszerű jótékonykodással éreztet (György fráter osztja szét a szegények között adományait), de a királylányból egyszerű, sőt, piszkos munkát végző apácává szelídült Margit mellé - éles kontraszként - a gőgös ispán-lányok rátartiságát állítja. A penitenciatartó aszkézis mindvégig emberi eszmény marad és nem misztifikálódik a kései domonkos hagiográfiák jegyeivel, így a fényjelenségekkel, a stigmákkal és a lebegéssel. Amikor Margit apácatársai között elterjed a szóbeszéd a királylány feje felett kigyulladó lángokról, Gárdonyi lakonikus rövid mondattal intézi el ezt a „csodát”: „... Egyik arról is tudott, hogy éjjel, mikor Margit imádkozik, fény van a fején. Ezt nem hitték el... ”66 A csodákat még a Margit-legenda adataival is szembekerülve „emberiesíti”. Az életrajzban olvashatunk arról, hogy Margit testéből „édességes illat” szállt ki, s még két-három hónap múlva is „ illat jön vala fel az szent Margit asszony koporsójából, mintha nagy sok rózsák voltak volna ott”. A regényben a „csoda” okozója Jancsi fráter: az ő rózsaolajjal behintett liliomai illatoznak Margit ravatalán... Gárdonyi tehát a királylány „eszményi vallásosságának” emberi vonásait rajzolta meg. Margit emberi különbségét, lelki szépségét mutatta be, és erre nagyon alkalmasak voltak a „religiositas beginarum” következetesen érvényesített motívumai. így vált a regénybeli Margit korának jellemző - bár különleges - egyéniségévé. Alakja mögött trónviszályok, békétlenségek és mértéktelen züllöttség bukkannak fel, amiket a sűrítetten felvázolt történelmi és társadalmi változások jeleznek. Ez az objektív, a regényforrás nyomán tárgyilagosan hiteles kép válik Jancsi fráter elvont eszményképévé, aki az eszménykereső író szemével mintegy a huszadik századból néz vissza az emberiesített istenhit, a „Humanitás Christi” szentéletü rajongójára. 66 Uo. 343. 63
