Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
A regényíró műhelyében - Az Isten rabjai regényforrása, a Margit-legenda
te: „máj. 30. 1262”. A regényben ezt olvashatjuk: „Május 28-ra jutott abban az évben pünkösd, tehát a harmadik napja május 30-ra”. A grafitceruzával történt lapszéli jegyzetek következetessége - tehát az, hogy ezek a bejegyzések három célra szolgáltak, egyrészt egyes fogalmak és kifejezések megnevezésére, másrészt a kolostor helyrajzát és az író tájékozódását érintették, harmadszor pedig a regénybeli szituációk csíráját alkották - nem figyelhető meg a szövegközi színes (piros és kék) alá- és melléhúzások rendszerében. Gárdonyi egyaránt használta mindkét színt olyan jellemző epizódok, események és nevek megjelölésére, amelyek bekerültek a regénybe és cselekményének alapszövetét alkotják. Az író következetesen beépítette regényébe a legenda adatait, még az általa kifogásolt nyers leírásokat sem kerülte el. Ily módon biztosította a kor hitelét, bár némi mechanikus adatsze- rüség érződik az egymást követő események leírásában. Ezt az egyhangúságot a történelmi események (Béla háborúi, ellentétek fiával stb.) drámaian tömör összefoglalása szakítja meg, amelyek érezhetően a történelmi forrásokból kerültek be a könyvbe. Az is észrevehető, hogy Gárdonyi tudatosan törekedett a kolostor belső életét és Margit mélyülő penitens magatartását a történelmi események függvényeként ábrázolni. E gazdagon bizonyítható tényt most csak egyetlen, de talán a legjellemzőbb példával igazoljuk. A 13. századi történelmi események - a két király közötti villongások, a világi és egyházi fejedelmek züllése, a szegénység és általában a nép sorsa stb.) - a legenda szerint is megutáltatták Margittal a világiak gonoszságát, a „krisztustalan keresztényeket”. Gárdonyi regényalakja így panaszkodik Marcellusznak: „ - Ha nemcsak a templomban volnának keresztények, hanem a templomon kívül is, bizony békességben élnének”.64 A regény végén Jancsi fráter látomásaiban szintén a világ gonoszsága miatt a szenvedést, az öngyötrést, a penitenciatartó gyakorlatot fokozó Margit jelenik meg. Mindez nem jelenti azonban azt, hogy az író ellenőrzés nélkül elfogadta a Margit-legenda Ráskay Lea által másolt szövegének valamennyi adatát. A regényforrás tudatos, kritikai szellemű felhasználását bizonyítja, hogy Gárdonyi nem követte az életrajz tévedését Margit halálának időpontjában. A legenda 1271 „február hauanak tyzen evtevd * 60 64 Uo. 239. 60
