Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
A regényíró műhelyében - Az Isten rabjai regényforrása, a Margit-legenda
hangulati egységét, hiszen Jancsi élete is egyházi keretek között folyik, a történelmi eseményeket pedig ügyesen sürítve, a szereplők életének egy-egy fordulóján tömören sorakoztatja fel az író. Érdekes, hogy a regényalkotás szabályaival különben nem akart törődni Gárdonyi, mert számára elsősorban Margit eszményi lelki szépsége volt fontos. Répássy Jánoshoz, egykori egri tanárához intézett levelében így vallott erről: „Jót akartam alkotni és nemest: nem tudom, hogyan sikerült? Most még a fejemben zajlik minden gondolat, amelyből az efféle alkotás alakul. Benne érzem azt is, amit az olvasó nem érezhet ki belőle. Azt szeretném tudni: hogyan hat? Ugy-e, mint a Jó- kai-regények, hogy az olvasó csupán ködfátyolképet vél a szeme előtt elvonulni, vagy pedig beleérzi-e magát az olvasó abba a korba, amelyről a könyvem beszél. A regény-szabályoknak ez a könyv nem felel meg. Nem is akartam, hogy megfeleljen. Ha érdekes és fölemelő, elégedett vagyok. A célom az volt, hogy egy elfeledett nemes-szép alakot kitisztogassak a sokszázados porból, s beléhelyezzem újra a nemzet emlékezetébe. Ilyen törekvésben a szabályok mellékes rendűek ”.58 Az eddigiekből érthető, hogy a regény eszmeisége szempontjából az eredeti regényforrás, a Margit-legenda felhasználásának elsőrendű fontossága van. Az is következik Gárdonyi említett komponáló törekvéséből, hogy a regény cselekményszálait követve egyrészt a kolostor belső világát és Margit cselekedeteit, másrészt Jancsi fráter életét és a motiváló történelmi eseményeket kell figyelni, ha meg akarjuk érteni az író szándékait. A legenda felhasználását két szempontból kísérhetjük figyelemmel: egyrészt a konkrét eseményeket azonosíthatjuk, amelyek Gárdonyi objektív történelmi hűségét igazolják, másrészt a legenda és a regény elvont szellemi párhuzamait, amelyek az író Jancsi fráter szemléletében megvalósuló szubjektív világáról árulnak el az egész életmű szempontjából sem elhanyagolható tanulságokat. Gárdonyi háromféle ceruzát használt jelöléseihez, de a piros, a kék és a grafitceruza színei különösebb összefüggéseket nem mutatnak. Feltehetően több alkalommal is elolvasta a legendát - ahogyan erre hivatkozik a Gárdonyi József által közölt naplórészletekben -, és más-más 58 Gárdonyi Géza ismeretlen levelei néhai Répássy János volt irodalmi professzorához. Közli Tóth Kálmán. Budapesti Hírlap, 1926. 36. szám. 57