Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
Kísérlet a kisprózával. Vázlat Gárdonyi novelláiról - Tézis-novellák a naturalizmus vonzásában
taikkal még inkább egyértelművé tették az eltéréseket. A Gárdonyi-novella stilizált hangulataival, szecessziós pszichologizmusával inkább az úgynevezett „hangnem-novella” rokona, míg a tárgyiasan leíró Tömörkény-novella legjobb változataival a főleg Thury Zoltán munkásságában megerősödő „drámai novella” irányába mutat. Ugyanakkor mindketten megőrizték szociális érzékenységüket és mindketten fokozatosan eltávolodtak az anekdotizmustól is, bár ez a jellegzetesség Tömörkénynél meghatározóbb, tovább is fennmaradt, mint Gárdonyi írásaiban. A kilencvenes évek Gárdonyi-novellái azt is megmutatták, hogy a századfordulón nem ő lesz a magyar falu szociális átalakulásának írója. Ez a feladat Móricz Zsigmondra várt, s ha látunk is közelítő párhuzamokat Az én falum (1898) című kötettel beérkezett Gárdonyi és a Hét krajcár ( 1909) felé haladó Móricz között, ez utóbbi kötet egyértelművé tette a mindig jelenlévő eltéréseket.30 Tézisnovellák a naturalizmus vonzásában A századforduló körüli évek Gárdonyi eszmei-művészi fejlődésének jelentős állomását alkotják. Világnézeti útkeresését kísérő kiábrándulás és dezillúzió, illetve az ebből fakadó, lázadással felérő menekülés - az egri letelepedés ideje ez - művészi megújulást is ígértek. A jelenség és lényeg ellentétei kényszerítették arra, hogy új magyarázatokat és új kifejezési formákat keressen, hogy a riasztó valóság ellen a szeretet tisztaságával védekezzék. De ezek az ellentétek késztették arra is, hogy szembenézzen a művész-lét dilemmájával, az alkotó magány és a külvilág összeütközéséből fakadó ellentétekkel. A világháborúig terjedő időszak Gárdonyi-novelláinak kettős tematikai-eszmei vonulata van: nagy műgonddal motivált népi alakok és sorsok vallanak az író társadalmi elkötelezettségéről, ugyanakkor előtérbe kerültek a létértelmező gondokkal küszködő alkotó művész individuális műhelygondjai is. így és ezért szemlélete egyrészt objektívebb mint a kilencvenes évek írásaiban, másrészt továbbra is fontosak a szubjektív emlékek, az oldottabb színek és zenei hangulatok. 30 Nagy Sándor: Gárdonyi és Móricz. In.: In honorem Czine Mihály. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen. 1999. 86-94, 37
