Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

Kísérlet a kisprózával. Vázlat Gárdonyi novelláiról - A realizmus jegyében: líraiság és lélektaniság

Újak születnek, öregek lépnek a sír felé, kemény munkában meg- kérgesedett kezek fonódnak össze végső búcsúzásra (Kevi Pál halála, 1897, Csak már a Pesta jönne, 1900). Mély érzések rezdülnek, szenvedélyek gyulladnak ebben a látszólag mozdulatlan világban. Ki írta meg eddig a magyar paraszt földhöz tapadó életének tragédiáit, miként azt Gárdonyi tette? A mezsgyekőben (1895) is haragot szül a tulajdon, amit a szerelem old újra békévé. Az örömök, bánatok az életet adó föld körül fordulnak: Kadari Juliska és Sós István eljegyzését az egyesülő negyven lánc föld szépíti meg {Ismerkedések, 1900).

A hétköznapok kis tragédiái messzire mutató sorsokat formálnak: a Levél a kaszárnyából (1900) öngyilkos katonája és a pofozásra panaszkodó levélíró parasztfíúja, A parasztleány (1900) tiszta lelkű leányhőse egy eddig fel nem fedezett mélységből merülnek fel, helyet követelnek az életben.

Gárdonyi szociális látása alig más mint Mikszáthé. Talán csak lélektanilag megalapozottabb, reálisabb. A török bankó (1896) Borza bácsija, A csonttorkú ember (1898) italra szokott Baczonyi Jánosa egy embertelen társadalom áldozatai, tragédiáik változásért kiáltanak. Védekezésként vágyak kavarognak {Jégvirágok, 1896) és megtartó hűség ad vigasztalást (A Riska, 1894, A hídon, 1897). A külső világ csak megronthatja ezt a harmóniát, miként a Pöhölyék (1891-1894) családját is szétzülleszti az eltorzult erkölcsű úri becstelenség. Pöhöly Zsófit megrontja, tönkreteszi, Pöhöly Máté szomorú életéért is a dölyfös dzsentri szolgabíró a felelős.

Védekezést és menedéket jelent a természet is, melynek szépségeit az író szinte panteista áhítattal dicséri {Március, 1895, Gólyák, méhek, kislibák, 1895, Virágok és bogarak, 1895). A természet egyszerűségétől és tisztaságától már csak egy lépés a csodák és a mese stilizált harmóniája {Beszéd a kígyóról, meg más szörnyűségek, 1895, A barbon- cás, 1897, Tüzek meg árnyékok, 1895).

A lírizált és szubjektivizáit analitikus kísérletek Gárdonyit nemcsak Mikszáth romantikájától szakították el, de - hogy egy más irányú párhuzamot is idézzünk -, pszichologizáló törekvéseikkel különböztek Tömörkény objektív tárgyiasságától is. A két író parasztnovellái - utaltunk már rá - fogantatásukban is eltértek egymástól, de kiérlelt alakza36