Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
Kísérlet a kisprózával. Vázlat Gárdonyi novelláiról - A realizmus jegyében: líraiság és lélektaniság
például Tömörkényé, akinek művészete inkább a szegedi parasztnovella regionális leírásaiból, néprajziságából és konkrétságából sarjadt. Gárdonyi parasztnovelláiban a kilencvenes években több a szubjektivitás, prózája ezért időtlen, tájhoz és konkréthoz nem kötött, több benne az intellektuális, tudati elem, a hangulatok, érzések, lelkiállapotok rajza. Nem lehetetlen, hogy ekkor már ismerte Petelei István novelláit is, hiszen 1889-ben Bródy Sándor közölte írásait az általa szerkesztett kolozsvári lapokban, a Magyarságban, a Kolozsvári Életben és az Erdélyi Képes Újságban. Az itt publikáló Peteleiről pedig köztudomású, hogy lírai alaphangú, a folklórból sarjadt, szociális érzékenységű novelláit a Turgenyev-hatás formálta. Jelentős a Mikszáth-hatás is, bár A jó palócok és a Tót atyafiak novelláinak lélektaniságát és balladás kompozícióját követte inkább. (Az árvalegény). Az én falum című kötetét (1898) Mikszáthnak ajánlotta, de romantikáját már nem vette át. Új, modernebb lételméleti és esztétikai szempontok szerint formált világ a Gárdonyié, ahogyan ezt Németh G. Béla elemzésében meggyőzően kimutatta.29 Ami a kilencvenes évek novelláiban legelőször szembetűnik, az a közelség, az ábrázolt sorsokkal - bánatokkal és örömökkel - való azonosulás, a narráció szubjektivitása, közvetlensége. Ritkán mozduló világnak tűnő életvalóságot láttat itt Gárdonyi, pedig a sorsok sokszínű érzelmi autonómiát hordoznak. A kis Bozóki Ilonkát elragadja a halál, mint egy hamvas szárnyú kék pillangó pusztul el, kegyetlenül, ismeretlen természeti törvények szerint (A kék pille, 1895). A haragosok (1895) öreg emberpárja egy hosszú élet nyomasztó súlyát hordozza tragikusan, jóvátehetetlenül. (Majd Móricz írja meg ezt újra a Bent a kupéban című novellájában, talán keményebben, tragikusabban, jobban megkomponálva.) Paizs János és Gedő Lidi az élet végéről tekintenek vissza, az elszalasztott boldogság fájdalmával ballagnak a falu vége felé. 29 Német G. Béla: „Az én falum” írója - „Az én falum” világa. In.: Századutó- ról-századelöről. Magvető, Bp. 1985. 139-160. 35
