Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

Az írói pálya ívén. Gárdonyi művészi útja - A pályakezdés évei (1863-1897) - A háború és az utolsó évek (1914-1922)

hozott igazán újat: a magyar regény fejlődése szempontjából sem közömbös, hogy analitikus mikrorealizmusával megteremtette a romantika hagyományait túllépő, a modem tudatregényt előkészítő lélektani tézis-regényt, a történelmi regényírásban pedig olyan új megoldásokkal kísérletezett, amelyek a történelmi regényt egyre inkább lélek-ta- nulmánnyá alakító polgári történelmi regényírás gyakorlatával mutattak rokonságot.18

A háború és az utolsó évek (1914-1922)

Az „egri remete” többek által gerjesztett legendája különösen hamis képet sugallt Gárgonyi harmadik pályaszakaszáról: az értékelések általában hanyatlásról szóltak - nem ritkán ideológiai zavart is emlegetve -, olyan művészi kiüresedésről, ami a vidéki magány és elzárkózás következménye volt. Pedig a művészi teljesítményt az író alkatához, világképéhez és mindenkori körülményeihez igazított áttekintés ugyanúgy nem érzékel látványos törést Gárdonyi pályáján az utolsó esztendőkben, mint ahogyan az első és második pályaszakasz fordulóján is fontosabbnak tűnnek ma már a folytonosság, a kontinuitás jelei, mint az a világnézeti átrendeződés, amit sokáig ideológiai zavarnak tartottak, tartottunk. A háború éveiben pedig inkább gazdagodásról beszélhetünk, hiszen szembetűnő a háborúellenes szatíra megjelenése Gárdonyi művészi palettáján.19

18 A történelmi regény változásáról: Lukács György: A történelmi regény. Magvető Kiadó, Bp. 1977. (1947)

19 1914. augusztus 3-án Gárdonyi a következőket jegyezte naplójába: „Boszniában agyonlőnek egy főherceget, aki nekünk idegen volt. Irántunk való érdeklődésének legcsekélyebb jelét sem láttuk... Rideg, fösvény, gőgös volt... Semmi jót tőle nem várhattunk. S íme miatta fegyverbe állítják az egész nemzetet: vér és könny, nyomorúság és ezernyi halál, árvák, özvegyek jelennek meg a jövő hónapok képében... az újságok egy húron zengik, hogy mennyire lelkesedünk a háborúért. Nem igaz. Az utcai sihederek lelkesednek csak. A bevonulok keseregnek, káromkodnak, átkozódnak. A szerbeket nem azért szidják, hogy megölték Ferdinándot, hanem hogy ott kellett miattuk hagyni a takarást, a családot, a békességes életet. ...pótolni kell az elveszett hadikészleteket, fizetni a bénákat, árvákat, özvegyeket, — új adóterhek, nagyobb nyomorúság ”, Az idézett szöveget Gárdonyi József az Aranymorzsák című kötetben „Ferenc Ferdinánd” cím alatt közölte. (Dante kiadás.)

26