Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

Az írói pálya ívén. Gárdonyi művészi útja - A pályakezdés évei (1863-1897) - A háború és az utolsó évek (1914-1922)

Háborúellenes lázadása kettős irányú: a pusztító valóság egyrészt stilizáltan, a „túlvilági novellákban” jelenik meg, amelyekben groteszk szatírával a túlvilágon ül statáriumot a hadiszállítókon, a meggazdagodó pénzembereken, bankárokon és királyokon (Statárium a másvilágon, Jancsi dádé), vagy a valóságot misztikus elemekkel keveri és így döbbent rá a szenvedésre (Szenvedni akarok),20 másrészt a puszta valóság ábrázolásával háborít fel ( Virradat előtt, Túl a háborún). Ebbe a körbe vonható az 1915-ben keletkezetté kapitány (máskoré kapitány srapnellje) című regénye is, amely egyrészt megdöbbentő vád a szegény embert megrontó, kapitalista érdekekért folyó háború ellen, másrészt merész szatíra is: megoldása éppen irreális voltával gúnyos nevetés a háborúban szenvedőknek ígért jutalom felett.

Gárdonyi alapállása a háborúval kapcsolatosan már kezdetben egyértelmű volt: „mint élő anakronizmusra” tekintett a katonákra és a háborúra, amelytől - az Elégedetlen ifjú panaszát író Adyhoz és a Húsvét előtt című verset világgá kiáltó Babitshoz hasonlóan - az emberiség megtisztulását és újjászületését várta (Krisztus bankója). Az egész Gárdonyi-életműben az egyik legjobban megírt regény az Aggyisten Biril, amely már 1914-ben elutasította a „Ferenc Jóskáért” folyó háborút.

A világ Egerből szemlélve persze nagyon bonyolultnak látszott: Gárdonyi igyekezett megfogalmazni a történelmi korral kapcsolatos mondanivalóját, de a háború értelmetlenségének felismerése - mint fontos életélmény - elégtelennek bizonyult olyan életdrámák megírásához, mint amilyenek a Szegény emberek című novellát író Móricz Zsigmondból kiszakadtak. Más volt persze az emberi és írói habitus: Gárdonyi ekkori müveit is csak akkor értjük helyesen, ha egész életművének fő problematikája felől szemléljük azokat. A való világ ellentmondásaival és az önkifejeződés kételyeivel gyötrődő író figye- 20

20 Vö.: Gárdonyi levelét Kürthy Emilhez 1915. szeptember 2-án: „... A másik ügyre: bizony dorgálást érdemelnél! Azon keseregsz-e, hogy Bertád boldog? Egyesült az édesanyjával és nem hagyott el se téged, se a gyermekét, se a férjét. Ha szenved, az a szenvedése, hogy siratjátok és ő nem szólhat, nem mutatkozhatik testi szemeteknek. Szeretnéd, hogy feleljek a vonal alatt. Feleltem már a Szenvedni akarok című tárcámban... ” (Országos Széchényi Könyvtár Levelestára. OSZK Színháztört. Osztály 1950. 7763. Kt 1953/143.)

27