Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

Az írói pálya ívén. Gárdonyi művészi útja - A pályakezdés évei (1863-1897) - Küzdelem az újért (1897-1914)

számon kérő emlékezetes kritikájában17 - minden vitatható műfaji sajátosságával történelmi regény, annak egy sajátos, A láthatatlan ember lé- lektaniságára visszamutató változata. A regényben feltáruló begina előzményekbe oltott penitens mozgalom, amely Margit személyiségét alakítja, egyúttal az író gyötrődéseit, útkeresését és magányérzetét is jelezte 1906 és 1908 körül. A magány, az elhagyatottság és a szenvedés szimbolikus meséje az ez idő tájt keletkezett Az ezeréves ember története is, amely szimbolikus-misztikus hangvételével felfogható egyfajta reménytelen önfeladásnak, de az elnyomás, a függés és rabság elleni tiltakozásnak is. Ilyen értelemben méltó párja az Isten rabjainak. A válságtudaton túljutó Gárdonyi mindenfajta pesszimizmusra vigasztalást talált hamarosan a magányt feloldó tiszta szeretetben (Mi erősebb a halálnál?).

E sajátos értelemkeresés paradoxonénak is tűnhet, hogy a stilizáló rejtőzködésen minduntalan áttört az élet valósága. Gárdonyi továbbra is ábrázolta a népéit apró mozzanatait, helyenként meglepő szociális érzékenységgel (Borzasztó emberek, Mikor a csősz ünnepet csap, A pintyőkék, Nem volt párja, Messze van odáig stb.), figyelt a városi szegény emberek nyomárára, többnyire megértő rokonszenvvel ábrázolva őket (A tej, Óra pro nobisl, Két vándor stb.), szimbolikus történetben az alkotást, a művész és a valóság viszonyát vizsgálta (Csakugyan ember), vagy idillbe álmodta boldogság utáni vágyát (Hosszúhajú veszedelem). Úgy tűnik, megérezte a háború veszedelmét is, mert 1913-ban egyik legjobb elbeszélésében ítélte el a háborús gyilkolást (Megérkezett) és helyére a szeretet, a humánum minden akadályt legyőző erejét állította (Te Berkenye, Szunyoghy miatyánkja).

Gárdonyi Géza pályájának ebben a szakaszában legjobb műveiben megőrizte művészetének legfőbb erényét, azt a lírai töltetű, lélektani igényű analitikus realizmust, amely a ’90-es évek társadalmi elemzéseiből sarjadt. Pszichologizáló mikrorealizmusával a szeretet és szere- tetlenség, a szerelem, a magány, az érzések, a vágyak elfojtásának és szabad kiélésének viszonylatában vizsgálta felül a kor emberének életét. Gazdag novellisztikája mellett elsősorban a regényírás területén

17 Lehotai (Kosztolányi Dezső): Isten rabjai. - Gárdonyi Géza új regénye. A Hét, 1908. 23.

25