Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

Az írói pálya ívén. Gárdonyi művészi útja - A pályakezdés évei (1863-1897) - Küzdelem az újért (1897-1914)

Ezekben az években - a század első évtizedében - egyre mélyebb szenvedéllyel igyekezett rendezni, tisztázni a valósághoz való viszonyát. A láthatatlan ember problémafelvetése - Gárdonyi ekkori népitörténelmi érdeklődését is mutatja - az egyén és a társadalom kapcsolatának értékszempontjait keresi, éppen egy szerelem történetében, amely a „rendezetlen világ” egyik komponensének felülvizsgálatát jelzi. Hasonló belső küzdelemről szól az Az a hatalmas harmadik személyes sorsélményekből épített regényvilága, vagy az Abel és Eszter hőseinek vergődése a társadalmi konvenciók szorító bilincsében. Mindegyik változat az önértelmezés sajátos variációja, melyeknek körét a művésziét célját és értelmét kutató jelképek és reflexiv motívumok egészítik ki. A zöld szfinx szimbolikájában a művész és a világ kapcsolatának konfliktusaira, a művészi alkotó tevékenység teremtő autonómiájára ismerünk, miként erre keres magyarázatokat az Atkozott józanság megválaszolandó tézise is. Mi legyen hát a művészet lényege: a valóság naturalista láttatása vagy az eszményített érzelmekben és lelki rezdülésekben tetten érhető szeretet ábrázolása? A Gyermekkori emlékeim - ez az „impresszionista memoár-regény” -, melyet Bródy Sándor folyóiratában, a Jövendőben közölt Gárdonyi, e sajátos értelemkeresés önprezentációja, szembenézés a múlttal a jövő érdekében.16

E korszak társadalom- és önvizsgálatának szintézise Az öreg tekintetes lett, amely egy magyar családregény csírájában összegezte a század első öt-hat évének minden törekvését, bemutatva és az elemző realizmus századforduló előtti eredményeit átmentő módszerével ábrázolva a történeti távlatú nemzedékváltás szociális és morális feszültségeit.

Az öreg tekintetes keserű-rezignált kicsengését, az egyedüllét, a magány fájdalmát az Isten rabjai emelte újabb művészi magaslatra. Ez a szecessziósán modem életérzéseket és hangulatokat sugárzó alkotás - ahogyan Kosztolányi Dezső értékelte a „durva középkor” bemutatását

16 A Gyermekkori emlékeim részleteinek közlését Gárdonyi feltűnően hirtelen szakította meg a Jövendőben, majd addigi főmunkatársi státusza is megszűnt 1904 januárjától. Az ok Gárdonyi sértődése volt kéziratainak elkallódása és a tiszteletdíjak elmaradása miatt. Lásd erről: a szerkesztő Ambrus Zoltán 1903. november 7-én írt levelét és Gárdonyi 1903. november 9-i válaszát. A Jövendő másik szerkesztője Bródy Sándor volt. Vö.: Ambrus Zoltán levelezése. Sajtó alá rendezte Fallenbüchl Zoltán. Bp. 1963. 128-129.

24