Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

Az írói pálya ívén. Gárdonyi művészi útja - A pályakezdés évei (1863-1897) - Küzdelem az újért (1897-1914)

Az Egerbe költözést követő években kezdte tanulmányozni alaposabban a természetet, a mikrovilágot, hogy magyarázatot találjon kételyeire.14 Megszerezte a francia szimbolisták folyóiratának, a Mercure de France címűnek 1901-1902-es teljes évfolyamát, amelyben sűrű aláhúzások tanúskodnak az intenzív olvasásról. A folyóirat széles körű európai tájékozódást tett lehetővé, Baudelaire-röl, a szimbolistákról, a metafizikai tanokról, misztériumokról, vagy Büchnerről, Gorkijról, Gleb Uszpenszkijről, Feuerbachról, Korolenkoról, Nietzschéről, Ver- harenről és a Sully-Prudhomme-ről. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a folyóirat jól érzékelhető okkultista, transzcendens jellege „segítette” Gárdonyit abban, hogy igazolva lássa különben is meglévő törekvését az emberi élet viszonylatainak átértékelésére, azoknak egyfajta „lelki” áttételekben történő szemléletére.

Ilyen elemekkel gazdagodva világnézete is egyre inkább „letisztult” a panteizmusból kiformálódó deizmus irányába, melynek során voltaképpen már elveszítette jelentőségét az istenlétnek a ’90-es években annyira fontos dilemmája. Ez a tételes dogmáktól mentes deizmus - amelyet csak erősített Kierkegaard egyházi dogmáktól mentes transzcendens szolipszizmusa is - Gárdonyi ilyen irányú kételyeinek megnyugvását jelenti.

Az itt vázolt szemléleti folyamat eredménye, hogy a pályaszakasz műveiben a valóság és az író valósághoz való viszonya mint művészi témakör is birkózott egymással: legjobb eredményeiben lérehozta egyfelől a már említett újszerű népiességet, másfelől egy sajátos regény- és novellatípust, amelyben pszichológiai elemek uralkodnak és társadalmi kérdések is jelentkeznek.

Mindenekelőtt feltűnő az, hogy Gárdonyi a század első öt évében milyen erőteljesen fordult a nép, a néphagyományok, a népi kultúra

14 Lásd: a Természet című lapban és a Budapesti Hírlapban 1897-től 1900-ig közzétett „megfigyeléseit”. - Jellemző, hogy amikor megkapta Fekete József könyveit (Az erkölcs élettana. Bp. 1902. és A világ egységes élete és törvényei. Bp. 1903.), a szerzőhöz írt levelében a parányelmélet és a mozgás fontosságát emelte ki: „... A morálról írt fejezet meg az utolsó el van nagyolva, s ezeket Ön bizonyára újra át fogja dolgozni, de ez a két gyönge rész nem von azért le semmit a müve értékéből, merthiszen a parányelmélete és a mozgás szerepének megvilágítása a fő benne, és ez nagyszerűen sikerült... ” (Országos Széchényi Könyvtár Levelestára.)

21