Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

Az írói pálya ívén. Gárdonyi művészi útja - A pályakezdés évei (1863-1897) - Küzdelem az újért (1897-1914)

felé. Éppen abban az időben, amikor Európa-szerte filozófiában, politikában és a művészetekben megnőtt a nép iránti érdeklődés: Bartók vonzódása a népzenéhez, Picasso és más képzőművészek vonzalma az ősihez, a primitív kultúrákhoz és életformákhoz, vagy Móricz Zsigmond népköltészeti gyűjtőútja csak kiragadott példák erre a jelenségre.

Gárdonyi népiessége már a századforduló előtt más volt, mint az akkor divatos, hivatalos népiesség. Az én falum realizmusa példázza ezt. A századforduló után egyrészt továbbra is megmaradt novelláiban a népélet reális ábrázolása, de az újabb írásokban a helyzetek motiváltabbak, mélyebben kimunkáltak, a jellemek lélektanilag még hitelesebbek. (Ilyen novelláinak jó része: pl. Levél a kaszárnyából, Szegény ember jó órája, A parasztleány, Bódi meg a húga, Egy szál drót, Erdei történet, Gyurkó-Furkó, Két katicabogár, A dugóhúzó, A mutter stb.).

Egy újfajta, modernebb népszemlélet formálódott Az egri csillagok hazafias történelemszemléletében, A bor című színmüvének a kortárs analitikus drámaírói irányokra emlékeztető jellemkidolgozásában és szerkezetében, vagy az Annuska naiv bájában és helyenként felcsillanó erőteljes humorában. Ezt a modernebb, a kiüresedett népnemzeti eszménytől már eltávolodott ábrázolást valósította meg Gárdonyi a népi hagyományok és a népköltészet feldolgozásával is.

A Karácsonyi álom szinte már naiv-népies misztériumjátéknak tűnik, melyben az „új kor égő világaként” megtestesülő Messiás már az író személyes dilemmáit is feloldó jelképes vízióként hat. (Gárdonyi pályáján a Karácsonyi álom előzményeként említhetjük az Argyrus királyfi című „tündéries dalművét” vagy az Erdő élete című „balettszerű álomkép”-et, amelyek kiegészülve a Karácsonyi álom betlehemes szimbolikájával Bartók és Kodály tájékozódását előlegezik.) A nép- költészet felé fordulás különös dokumentuma a Fehér Anna is, amelynek balladisztikus tömörsége és az ismert népballadához viszonyított radikálisabb megoldása felejtetik a dráma más gyengéit.

Mindezek a törekvések kiegészíthetők még azzal is, hogy Gárdonyi továbbra is mély rokonszenvvel és szeretettel figyelte a lélektelenné váló nagyváros kallódó sorsú szegényeit (pl. Fütőék, A kisgrófi A szür22