Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

Az esztétika gyakorlata. Művek közelről - Ellentézis a fundamentumban. Ida regénye

harmadik rész kömyezetrajzainak festésében eredményes ez az írói eljárás: a meleg színeket árasztó leírások vagy a szürke nagyvárosi részletek és kellemes szobabelsők Balogh Csaba és Ida érzelmi közeledé- sét-távolodását hullámoztatják nagy művészettel.

Az Ida regényének nyelvi megformálását nagy műgonddal alakította ki Gárdonyi. „Más szóval a szót!” - írta titkosírásos feljegyzéseiben, s bár néha fárasztóan aprólékos a lelki és testi jegyeket hívebben kifejező nyelvi anyag gyűjtésében, a műben jelentkező letisztult változatok minden esetben a szituációban keltett eksztázisok és rezgések funkcionális kifejezői. Különösen az igék változatossága feltűnő (pl. a zárdái növendékek Ó Péter ürmös borát nyalintgatták, csemcsegték, a vonat megállás előtt enyhébben lettyegett, Ida izgalmában pillogott, sértettségében elkövült stb.), máskor pedig a tömör képszerüség mutatja az író stílusteremtő igényességét (pl. a kávéházban egy cvikkeres fiatalember kecsege-orrát magasa emelve vitorlázott az asztalok között; Ida olyan csalódást érzett, mint aki hosszú sóvárgás után eljut Olaszországba - de decemberben. Érzelmi felindulásától a szeme még vizes, de már hideg kérdőjelek meredeznek benne stb.). Az idézett példák szemléletesen mutatják, hogy az író a mű nyelvét is a jellemek pontos körülhatárolására és a helyzetek valósághitelének elmélyítésére alakította ki a rá jellemző finomsággal és fegyelmezettséggel.

Az Ida regényének vizsgált fő művészi jellemzői többirányú következtetést tesznek lehetővé. Mindenekelőtt azt, hogy a Gárdonyi-regény belső világa a sajátos írói világkép eredménye: az író erkölcsi tartalmakká emelte az érzékelt és felismert társadalmi problémákat, s főleg magatartásformákat, személyiségjegyeket és stilizált eszményeket állított szembe a sivárnak, eszménytelennek tartott valósággal. Az életmű alapkérdése fogalmazódott meg ismét ebben a regényben, vagyis az az írói törekvés, hogy a hitét vesztett világban kötődések és vonzalmak adhatnak tartalmas életprogramot az egyénnek. Ez nem csupán menekülés, hanem reakció is, egészséges ellenállás, amellyel az új távlatokat kereső Gárdonyi tiltakozott a szépet és jót lealacsonyító külső világ ellen.

E sajátos valóságábrázolás művészi programmá emelt tartalma a társkeresés, a lélekben azonos egyének kapcsolódása, egyáltalán a szeretet hirdetése. Ha így fogjuk fel az Ida regényének eszmeiségét, egy158