Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

Az esztétika gyakorlata. Művek közelről - Ellentézis a fundamentumban. Ida regénye

értelművé válik a szakirodalomban oly sokféleképpen magyarázott előszó: az ember arra termett, hogy a „Halál el-necsussz ösvényén”, az élet küzdelmeiben elegendő erővel, humánus eszménnyel keresse meg, vívja ki a harmóniához vezető „láthatatlan jóságos kéz”, a méltó embertárs szeretetét.

A regénystruktúra és a személyiségminták elemzése elvezet bennünket Gárdonyi formateremtő kísérletének értelmezéséhez is. Aprólékos gonddal kidolgozott helyzetteremtő és karakterizáló módszere egy olyan regénytípust hozott létre, amely átmenetet jelent a tiszta nagyepika és a pszichologizáló regény modem változatai között. Nem Móricz Zsigmond drámaian tagolt realista prózája ez, hanem egy másfajta kísérlet, amely a kis formák finom rajzaival, árnyalt vonalvezetésével elszakította a magyar regényt anekdotikus laposságától és a romantika eszményeitől. Nem teremtett balzaci és tolsztoji formátumú nagyepikát, de annak a századfordulón bekövetkező metamorfózisa felé mutatva példát adott huszadik századi prózánknak ahhoz a vonulatához, amely a magyar irodalom valóságközelségét megőrizve fogadta be a század- forduló szecessziós embereszményét, stílusának sokféleségét.

159