Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
Az esztétika gyakorlata. Művek közelről - Az ellentézisek részletezése eltolódások által. Boldog halál szekere
A Boldog halál szekere Gárdonyi kései elbeszélései közül való. A Pesti Hírlap folytatásokban közölte 1918. szeptember 20-tól szeptember 28-ig. A Szegény ember jó órája című gyűjteményes kötet utószavában 1964-ben Z. Szalai Sándor és Tóth Gyula az életmű egyik legfontosabb alkotásaként értékelték: „... Főhőse a jóságos, öreg kallólegény az egri magányba vonult írót juttatja eszünkbe, s vitapartnere, a gyilkos kéményseprő, mintegy a gonosz külvilágot jelképezi. És kettőjük párharcából nem a jóságos öreg kerül ki győztesen, sőt végtelen hiszékenységéért életével fizet. A vitákban elhangzó érveken, a két ember jellemzésének részletein túl Gárdonyi életének nagy drámája bontakozik ki előttünk: a naiv öregemberé, aki már csak a magánynak békét, nyugalmat adó erejében bízott, de akit legyőzött a fondorlatos külvilág. Az öregember bukása azért szükségszerű, mert a gonoszsággal a megbocsátó könyörületet állította szembe, a realitással az illúziókat. így lett ez a novella szinte az egész Gárdonyi-életforma tanulságává: önítéletté a remete-magány és az öncélú jóság téveszméi felett, egyszersmind komor figyelmeztetés, vallomás az életről és a művészetről — későbbi korok számára. ” A novella első szinten megközelíthető jelentésével teljes mértékben egyet lehet érteni, és további elemzés tárgya lehet, hogy a Gárdonyi poétikai gondolkodásának megfelelő epikai struktúra ezt a jelentést az esztétikai megformálás szintjén milyen eszközökkel valósítja meg? A novella fundamentuma különös gonddal előkészített: a pöstyényi kávéház teraszán négyen beszélgetnek a halálról, közöttük egy orvos, aki szerint a halálban a megelőző szenvedések a fájdalmasak, a hirtelen halál nem jár semmi szenvedéssel. Kérdés tehát: van-e nyugalmas, boldog halál? A kontraszt szembetűnő, az élet ellenpontja a halál, a pozitív létélmény ellentézise a negatív elmúlás. Az elbeszélést egyetlen mondatba foglalható ellentézis indítja. A benne rejlő feszültség mélyen humánus távlatú, mert túl az egyetemes emberi kérdésfeltevésen, a tézisnek társadalmi-történeti motiváltsága is van. Mögötte az első világháború szenvedéseit átélt beszélgetőpartnerek tapasztalatai hitelesítik a tézist magát. A történelmi motiváltság még ennél is nagyobb távlatú. Z. Szalai Sándor írja az írói életművet bemutató, a titkosírásos feljegyzések tartalmát igényesen elem143