Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

Az esztétika gyakorlata. Művek közelről - A vég-ellentézis nagysága. A bor

mindazt magába sűríti különleges érzelmi rezgésekkel, ami lélektanilag izgató, esztétikailag szép.

Eszter megvendégeli Baracsot, dicséri és sajnálja, vallomást tesz vonzódásáról, kacéran felkínálja magát. Mintha érezné a fásultság alatt háborgó lélek megingását. Baracs Imrében akkor indulnak meg az ellenirányú érzések, amikor a szép özvegy feleségét kezdi szapulni, álno- kul lekicsinyelve külsejét, asszonyi és házastársi erkölcsét, anyai gondoskodását. Indulatos kitörése a színmű egyik legfontosabb szerkezeti tartópillére, már a vég ellentézises előkészítése: ,,BARACS: (A dühtől remegve) Nem ezt akartad mondani! (Fölkel.) De most már pusztulj innen, mert ezt nem tűröm! Mert az az asszony tiszta, mint az égi csillag, azt besározni nem lőhet! (Fokozódó dühvei.) Eredj! Eredj!... (Ordítva.) Takarodj! ESZTER: (Rémülten hátrál és kifut a kiskapun). BARACS: (Utána vágja a tányért és a boros üveget) ”,

A harmadik felvonás Pákozdi Mihály házában, a Baracsékkal szomszédos faluban játszódik. A színpadkép “naturalista” pontossággal és tárgyszerűséggel körülírt. A szerzői valóságigénynek és szövegközi utasításoknak itt is ugyanolyan fontossága van, mint a színmű egészében. „Ha csak drámai olvasmány, akkor az utasítások a szerző elbeszélését adják. Hatásosak, ha sokat mondók kevés szóval, s lehet sűrűn alkalmazni ” — írta jegyzeteiben Gárdonyi. Csendes vasárnap délután van, de a környezet nem hivalkodóan ünnepi. A darab itt is híjával van a népszínművek csinált, mű-paraszt cifraságainak. A miliő atmoszférája Baracs előző felvonás végi kitörése után már a megbékélést hozó befejezést készíti elő.

Addig azonban hullámzó érzések (rezgések) és ellentézisek tartják fenn a feszültséget. A darab harmadik szakaszát sajátos „párhuzamos játék” tölti ki, amely ellentételezi az előzményeket. A Baracs-porta gondozatlan, lélekölő pusztasága után itt csendes méltóság uralkodik: Matyi és Rozi kettőse, újbóli találkozásuk, vonzódásuk fiatalos játékossága és poézise az Imre-Juli kettős kapcsolattörténetének ellentézise: Pákozdi Mihály, Szunyogné és Juli beszélgetése az asszony helyzetéről, a kibékülés lehetőségeiről ugyanazokat az érzéseket motiválja, mint az előző felvonásban Imre és Matyi aggodalmas dialógusa a jövőről. A darab dramaturgiai szerkezete szempontjából a felvonás feszültségét is

137