Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

Az esztétika gyakorlata. Művek közelről - A vég-ellentézis nagysága. A bor

repének fontosságára figyelt, amikor is a már mozgásba lendült dráma mélyül, a vég-ellentézisben pedig művészileg kiteljesedik: „A második és harmadik felvonást gondold, szerkeszd meg: az első felvonás csak bevezetés”. „Az első felvonás nem is egyéb, csak a főszemélyek akaratának bemutatása. A másodikban zsúfold mindazt, ami szép és izgató ”. „A második felvonást kell először is tökéletesre csiszolni, mert az első csak bevezetés, a harmadik a végzés. A középső a mű ”.

Gárdonyi itt természetesen nem tagadta az indítás fontosságát, az első felvonás jelentőségét, inkább arról gondolkodott, hogy a dráma mozgásában a második felvonás szituációi - s főképpen a felvonás fő szituációja - kiemelt figyelmet érdemelnek. Itt kezdenek erőteljesebb akciót a főhős küzdelmét nehezítő mellékszereplők, főképpen az „intrikus- félék”, és ide zsúfolódik mindaz, ami „szép és izgató”. A bor második felvonásának szituációi az előzményekből folynak az osztott színpad két portáján: az eddigieknél is kihívóbb, cifrábban öltözött szép özvegy udvarán és az elárvult, lepusztult Baracs-ház elhanyagolt udvarán. Eszter a kováccsal kacérkodik, de egyre többször tekinget át az öthetes (!) szakállával ápolatlan Baracsra, aki Matyinak kesereg. Imre akaratos büszkeséggel palástolja csalódottságát, Matyi pedig bánatosan tesz szemrehányást bátyjának Rozi elűzése miatt: „Hej, elverte kend az én feleségömet is! ” Szituációjukat némi humorral színezik át ételkészítési gondjaik. Kitűnő dramaturgiai megoldás itt Eszter szerepeltetése, aki készül már a felvonás legerősebb szituációjában megvalósuló kísértésre és intrikára, Baracs elcsábítására és Juli gyalázására.

Ezt megelőzően azonban a Juli holmijáért érkező Pákozdi Mihály megkísérli megbékíteni Baracsot, aki nem haragszik ugyan - ezt többször hangozatja a bírónak is -, csak mélyen kifosztottnak, megalázott- nak érzi magát. Tudja már, hogy hibázott, talán igazat is ad a Juli védelmében fellépő Mihálynak, csak fáj neki, hogy az asszonyt „a szíve nem tudta visszahozni”. Fájdalmát nem enyhíti a hurcolkodásban résztvevők (Rozi, Göre, Durbints, a falusiak és a cigányok) humorral és iróniával bemutatott viselkedése. Érzelmi mélypont ez, a „tragikai vétséget” elkövetett főhős lelkileg védtelenné válik a csábítás és intrika akciójával szemben. Jó ízléssel és jó dramaturgiai gondolkodással áll elő a drámailag kitűnően megkomponált ellentézises szituáció, ami

136