Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
Az esztétika gyakorlata. Művek közelről - A vég-ellentézis nagysága. A bor
Az első felvonás itt idézett drámai szituációját több ellentézis mozgatja. Ezek közül meghatározó Baracs Imre megváltozása („A hős kifordul karakterének sarkából” - írta Gárdonyi). Az addig csendes józan, türelmes parasztember, akivel felesége is perel előbb, mert olyan, mint az állóvíz (nem vágott vissza az őt megalázó urasági ispánnak, nem állt ki Juli mellett az Eszterrel folytatott vitában), régi önmagára emlékeztetve - a fundamentum potenciáját megvalósítva -, az ital hatására durva, kötekedő, verekedő lesz, a cigányoknak elherdálja az adópénzt, szembekerül öccsével, aki ugyan mellette marad, de önmegtartóztató józanságával bátyjának ellentézise. (Paralel ellentézisnek minősíthető Matyi és Rozi hamvasan tiszta szerelmének története is, amelynek fokozatos megerősödése és elmélyülése Imre és Juli szétesni készülő kapcsolatának ellentéte.) A legmélyebb feszítő ellentézis persze Juli döbbent ellenérzése Imrével szemben, amiről azonban a következőkben kiderül, hogy bár egy lelki küzdelem elindítója, a szerelmet és a szeretetet elpusztítani nem tudja. A szituáció aprólékos kidolgozottságára jellemző, hogy az író figyelme minden részletre kiterjed. „Tragédiában igen hatnak a komikus figurák, mert nyomott a levegő” - írta a „Címszavak a drámáról” címmel írt drámaelméleti jegyzetei között. A komikum A borban enyhíti a mély érzésű hős túlzásig fokozott - már-már karikírozott - tragikumát, Baracs Imre tettének érzelmi és morális súlyát. Gárdonyi a német romantika elméletét kidolgozó Schlegel-fivérekkel szoros kapcsolatot tartó, panteisz- tikus természetfilozófiájával feltehetően világképét is befolyásoló Friedrich Wilhelm Schelling-re hivatkozott, amikor a tragikum esztétikájáról gondolkodott: ,,A hős egyenes karakter, nagy akaratú, nagy szenvedélyű, mély érzésű. (Schelling szerint a tragédia is voltaképpen karikatúra.) ” A borban komikus mellékszereplők (Göre, Durbints, Kisbíró, a cigányok) enyhe humorral ellensúlyozzák a főalak tragikumát. A drámai mü kidolgozását megtervező Gárdonyi pontosan, lépésről lépésre vázolta a mü megírását: „Legelőször is ezeket kell megállapítani: a) A főszemély belehelyezését az ütközőbe. (Az ütköző: érzés érzés ellen, akár háromszorosan is.) b) A mellékszemélyeket, akik a küzdelmet nehezítik, főképp aki kavar: az inrikus-félét. c) A párhuzamos játékot Különösen a második és a harmadik felvonás struktúrában betöltött sze135
