Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

Az esztétika gyakorlata. Művek közelről - A vég-ellentézis nagysága. A bor

meritum, amit Gárdonyi itt ügyes művészi leleménnyel a múltidejűség felhasználásával állít fel. Baracs Imre fiatal korában izgága, szertelen, italozó, verekedős legény volt. Hét évvel a darab kezdete előtt csak úgy adták hozzá feleségül Szúnyog Julit, hogy megfogadta: többé nem iszik bort. A Szúnyog család (Juli özvegy édesanyja, Rozi, a húga és Pákozdi Mihály, a nagybátyja) egy olyan familiáris emberi kapcsolat tiszta erkölcsével és a munkával teremtett paraszti-népi öntudat méltóságával jeleníti meg Juli emberi-női értékkörét, hogy ennek minden „ellentézise” (tehát ha Imre újra részeges lenne és indulataival környezete ellen cselekedne) mindenképpen értékpusztító, negatív ellenerő lenne. Ez a morálisan és érzelmileg elmélyített, helyzeti energiáját tekintve nagyfeszültségű fundamentum igen erős és társadalmilag is távlatos. Imre és Juli esetleges válása törvényileg lehetséges lenne, amivel mindketten tisztában vannak: a morális és érzelmi feszültség mögött az éppen elfogadott új polgári törvénykezés ismerete helyezi el A bort a 19. század végi Magyarország közéleti tablóján.

Az ütközés potenciális jelenléte a fundamentumban - mint az ellentézist megvalósító elem - nagy helyzeti energiával rendelkezik tehát, és megvalósulása esetén drámailag hiteles mozgást indít el. A néző számára is megvalósítja a negatív és pozitív értékek ütköztetéséből letisztuló pozitív katartikus élményt.

Az életviszonyok és a körülmények életre keltik, aktivizálják az ellentézis helyzeti energiáját. Baracs Imre az első felvonás elején nem jelenik meg, a darab nélküle indul. A Baracs-portán vendégeskedő Szúnyog-család hazavárja Imrét, akinek kisfia a torkát fájlalja. A szomszédban vizitelő Ceglédi, a falu kovácsa és „állatorvosa”, akit megbabonáz a szép özvegy Eszter kacérsága, bort rendel gyógyszerként. Megjelenik a fundamentumban még statikus potenciát mozgásba hozó legfontosabb motívum, a bor, és előkészül a második felvonás egyik legfontosabb ellentézise, a majd egyedül maradó Baracs Imrét elcsábítani akaró intrikus szomszédasszony szituációja. Eszter és Juli között ellentézises feszültség vibrál, dialógusuk lényeges dramaturgiai mozzanat: „Még most se iszik az urad? ” - kérdezi a kacér özvegyasz- szony Baracsnét, mintegy összekötve a fundamentális ellentézisben létező hétéves múltat a színmű jelenével.

133